Vilcsek Béla: Az irodalomtudomány „provokációja”. Az irodalmi folyamat (Budapest, 1995)
A műalkotás mint folyamat
AZ IRODALMI HATÁS- VAGY ÉLMÉNYFOLYAMAT A konszonancia nem egyéb megértett disszonanciánál. (József Attila) Az átélés, az olvasás folyamata, melynek során a műalkotás és az olvasó „egygyéválása" megtörténhet, az eddigiekben vázolt, a megírástól a befogadásig vezető folyamatnak a legfontosabb fázisa. Az élmény- vagy hatásfolyamat szemléletét tükröző tudományos kísérletek ezért a folyamat egészét is elsősorban e döntő fázis részletes elemzése felől közelítik meg. Az irodalmi művet, mint e többtényezős folyamat középponti elemét, a létrehozás és a befogadás által egyaránt meghatározottnak tekintik. Az olvasás folyamatának, illetve a műalkotásnak mint kettős természetű folyamatnak a megközelítései közül különösen érdekesek, mégis jobbára alig ismertek JÓZSEF ATTILA budapesti szabadelőadásainak és „esztétikai töredékeinek" a napi politikai vonatkozásoktól megszabadított, tisztán irodalomelméleti tanulságai. József Attila maga is a művészet lényegiségének kérdését feszegetve jut el annak a feladatnak a felismeréséhez, hogy „az alkotás folyamatáról tiszta kép adassék". Az esztétika történetében és a korabeli divatos irányzatok körében meglepő tájékozottságot árul el, s azok ismeretében utasít el dühös határozottsággal minden, leegyszerűsítőnek gondolt próbálkozást. Megítélése szerint művészet és műalkotás csak önmagából magyarázható, nem pedig valamiféle kívülről ráerőszakolt sajátosságból, miként azt az általa „érzelmesnek" és „tartalmasnak" nevezett esztétikák és esztéták teszik. Azok lélektaniságot, észleleteket, érzelmek kifejeződését vagy éppen a játékösztön megnyilvánulását emlegetik. Az elmélet alkalmazott formája, a kritika meg egyenesen élen jár „a lényeg elkenésében", amikor a kérdés tárgyi részéhez érve a legrafináltabb és leghomályosabb megfogalmazásokat használja. Ezzel más célt nem szolgál, mint saját tehetetlenségének elleplezését. S ezért látszik elengedhetetlennek a mindezektől való határozott elhatárolódás és egy új, más alapokon nyugvó művészeti tan megalapozása: Azt mondhatjuk, hogy az esztétikák csak foglalkozzanak a széppel, a jóval, a nemessel és a többivel, de a művészettel nyughassanak, mert az külön lényeg, azon egyszerű oknál fogva, amely szerint ha nem volna külön lényeg, úgy egyáltalán nem is volna. Nem beszélhetünk addig a művészi tevékenység, a művészet céljáról, amíg annak lényegével nem vagyunk tisztában. Nem foglalkozhatunk a műalkotást kísérő semmilyen érzelmiséggel és hatással sem, amíg annak forrása és mibenléte tisztázatlan. (A kovács örömét és bánatát is belekalapálhatja a patkóba. Ez azon-60