Z. Varga Zoltán: Önéletrajzi töredék, talált szöveg - Opus 14. (Budapest, 2014)
József Attila önelemző prózája - szabad asszociációk, önműködő írás verbális agresszió a Szabad-ötletek jegyzékében
A Szabad-ötletek jegyzéke mint műalkotás Az első kérdés arra vonatkozik, hogy mennyiben és milyen műalkotásfogalomra alapozva számít irodalmi szövegnek a Szabad-ötletek jegyzéke. A szöveg szürrealista szabadversként azonosítása első pillantásra megalapozottnak tűnik. József Attila a húszas évek derekán kísérletezett a távoli, meghökkentő képzetek összekapcsolásán alapuló szürrealista képalkotás klasszikus lírai formákkal ötvözésével (például Klárisok, Medáliák stb.) és az avantgárd más izmusaira is jellemző rímtelen szabadverseléssel. Irodalomtörténeti szempontból sem jogosulatlan és anakronisztikus tehát ezekkel a poétikai törekvésekkel rokonítani írását, amit egyébként József Attila maga is megtesz: „a ló meghal, a madarak kirepülnek stilusa, / Kassák” (SzOJ, 74:3-4).7 Tverdota György több ízben is felveti a kérdést, hogy vajon szürrealista szöveg, netán műalkotás-e a Szabad-ötletek jegyzéke. 1988-as írásában8 Bori Imrével polemizálva több érvet is felvonultat e hipotézisek ellen. Először is a szöveg keletkezésének időpontja és József Attila pályaképének alakulása alapján veti el a tudatos avantgárd szövegalkotás tézisét, hiszen a költő avantgárd korszakajó tíz évvel korábbi a Szabad-ötletek keletkezésénél. Erősebb ellenérve, hogy József Attila a harmincas évek derekán a pszichoanalízis nyomán a művészi alkotótevékenységet szublimált, tehát feldolgozott, átalakított ösztönkésztetésnek tartotta, nem pedig a kaotikus tudattartalmak spontán, ellenőrizetlen és szerkesztetlen kiáradásának. Emlékezetes Kassákkritikájában a költői képek esetlegességét veti az avantgárd szövegalkotó szemére, mellyel szemben a „líra mint logika” elvét hirdeti.9 Tverdota végül arra az álláspontra jut, hogy a Szabad-ötletek ben a ' József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke. Atlantisz, Budapest, 1993. A továbbiakban a kézirat oldalszámára, a kettőspontot követően pedig a sorszámaira utalok zárójelben. 8 Tverdota György: A szürrealizmus és a Szabad-ötletek jegyzéke. Literatura 1987- 1988/3. 329-338. 9 Tverdota György egy későbbi írásában más kontextusban is visszatér az önműködő írás szürrealista felfogásnak, illetve a József Attila-i költészetfelfogásnak a szublimáció tanán alapuló lényegi különbségére. Vö. Tverdota György: Szublimálom ösztönöm. In Tverdota György-VERES András (szerk.): Testet öltött érv - Az értekező József Attila. Balassi, Budapest, 2003. 158.