András Sándor: Az otthonos idegen. Kukorelly Endre (Pozsony, 2011)
Ingajáraton a konfesszió és a fikció két partja között
sódása jellemzi. Ez kétféleképpen történhet, egyfelől az igazság, másfelől a játék fogalma révén. Heidegger ismert véleménye, hogy az igazság a műalkotásban történik. Ez a vélemény a korábbi ún. költői igazság variációja- még József Attilánál is: „az igazat mondd, ne csak a valódit”- azzal, hogy a „költői” helyére mintegy az „ekszisztenciálist” teszi. Az „öncélú művészet”, helyesebben a „művészet a művészetért” gondolata viszont a játék fogalmához kapcsolódik. Ennek Schiller kidolgozta variációja azonban mintegy magában foglalja a „költői igazság” meghatározást, bár már egzisztenciális vetülete is van. Hiszen az Esztétikai nevelésben kimondott tétel: „Az ember csak akkor játszik, amikor szabad, és csak akkor szabad, amikor játszik” nem a művészet és a költői igazság összefüggésében hangzik el, ugyanakkor Schiller például Wallenstein című drámájában, egy „játék”-ban, szabadon bánik a történelmi Wallensteinnel, hiszen a Harmincéves Háborúról szóló történelmi tanulmánya bizonysága szerint jól tudta, mi volt a számára hozzáférhető történelmi valóság, a referencialitás.(A Wallenstein nem mondható doku-drámának.) A művészet - és ezért az irodalom mint művészet - nevében tehát így vagy úgy ki lehet kapcsolni a valós-fiktív megkülönböztetést: olyan közteret nyit, amelyik elhatárolódik az élettől. A 20. század eleji avantgárd többnyire éppen ezt a különválasztást támadta, a művészet és az élet közé emelt falat akarta lebontani. Meggondolandó, hogy egy-egy fikciónak tartott művön belül meg lehet különböztetni valóst és fiktívet, ahogyan - szintén mai szavakkal - az etikust és az esztétikust is. Jó példa erre Shakespeare Hamletje, azért is jó, mert a TündérVölgyben az alapszituációnak mondható apa-fiú szituáció nem hamleti. A halott apa hangja nem úgy beszél az „én”-nel szólóban, az ő szövegéből, ahogyan a halott apa szelleme beszélhet fiához a shakespeare-i színpadon. Hamlet kétkedik, de próbára teheti kétkedését és bizonyítani képes a szellemhang valódiságát (nemcsak a hanggal mondottak igazságát). Azon a színpadon, a játéknak abban az összefüggésében színre lehet vinni egy másik színpadot, 109