András Sándor: Az otthonos idegen. Kukorelly Endre (Pozsony, 2011)
Ki vall miről, mi vall kiről?
kai folyamatos elnapolódás, egészen addig, amíg az utolsó, egészen rövid résznek vége nem szakad. Az utolsó oldalon is kérdi, azaz felveti, hogy aztán elvesse: „Megnősülök?” A hatás, mert a módszer, Kukorelly könyvében egészen más, mint Prousté. Ez nyilvánvaló, és összefügg azzal, hogy az Ezer és 3 nem regény, hanem egy különös fajta vallomás, amennyiben az az időpont, amelyikből a többi megjelenik, maga is szem a láncban, nem végső. Ez a pikaró nem húzódott vissza egy hitbizományba, de nem is a puszta véletlen, puszta szeszély dobja kalandból kalandba, hiszen nem puszta véletlen, hogy férfi és van benne nemi vágy. Nincsen művészileg megteremtett múlt idő, borostyán, amelyikben egymásra következhetnek az állandó szereplőkhöz kapcsolódó események, befolyja és megőrzi őket; és sehol sem olvasható, ami Proust regénysorozatának utolsó darabjában, hogy „az igazi paradicsomok az elveszettek”. (Ha valakit zavar, hogy ezt az aránylag vékony könyvet a nagyszabású regénysorozathoz hasonlítom, igyekezzék arra gondolni, hogy más-más műfajról van szó, és nem értékítéletről. Az én játékom másra megy ki.) Kukorelly könyvében nincsenek elveszített paradicsomok, erre utalnak a könyv végéről már idézettek is, mert csak az egészen rövid Harmadik Részben válik érzékletes problémává az idő - ugyanis a test - múlása, és akkor is csak mint öregedés, és ez is csak, amenynyiben a továbbmozdulás, az elnapolás ingerét kezdi fékezni; nem a meghalásra, a végességre figyelmeztet. Halálról többször esik szó, megjegyzésként, hogy valaki meghalt, sőt általánosítva is: „Akiről írok, majdnem mind meghalt már” (25. o.). A maga vonatkozásában azonban a meghalás nem téma. Ez jellemzi a mi korunkat, erről hamarosan szó lesz: a mi korunk nemzedéke élt és él bele a világba úgy, mintha örökké élne; a halált, akár az alvást, az élethez tartozónak gondolja, nem az életet a halálra ráadásnak, amit megőriz, hogy bármikor visszaadja (József Attila). Nincs kinek visszaadni, ahogyan nincs mód úgy megőrizni, mint egy talált tárgyat, az élet maga megőrzés, nem tárgy. Nem tudom, Kukorelly azért fogta-e olyan érthetetlen rövidre a Harmadik Részt, de a hatás (számomra) mindenképpen az, 168