Balassa Péter: Nádas Péter - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 1997)
VI. Az esszék világa
semmi szeretnivaló. Hanem József Attila szabad ötleteinek jegyzékéről mégis azt kell írnia..., hogy annál magasabb rendű költészetet nem ismer.” (Károlyi Csaba: Ellakni, nézelődni című kötetéből. Budapest, Pesti Szalon, 1994. 109-111.) Lényeges megállapításokat tesz és inspirált elemzést nyújt Веке Judit, sajnos, csak kéziratban levő egyetemi dolgozata a December fejezetről (A „mérték megőrzése szabadságunk ára”, 1995. tavaszi félév, ELTE, Esztétika Tanszék 1-10.), kiemelve a Titus Livius-átírás belső szerkesztésének módozatait és ezek sajátos összefüggését az Évkönyv megírási idejének Magyarországával: „...emlékezés és meditáció az emberi szabadságról és méltóságról - érdek és közösségvállalás, haszonelvűség és szolidaritás konfliktusa (ennek a rétorizáltsága által önmaga elevenségét különösképpen kinyilvánító történetmondásnak tere az előbbi két történelmi szituáció - ti. a senatus és a plebs harca az adósrabszolgaság miatt, azaz: a zsarnokká vált utolsó királyát elűző Róma harca önmagával a köztársasági rendért mint egyfajta új alapításért és Magyarország 1987 telén - egymáshoz való viszonyából tárul föl. Egyik oldalon a világrend (=istenek) és az önmaga viszonylatában rendkívül józan... antik gondolkodásmód, amely nem ismeri a személyesség transzcendenciáját, a másikon a közösségiség mesterséges fölpumpálásából adódó pusztító természetidegenség... egyfelől az önmagát fölemésztő antik pogányság, másfelől a botrányokba fulladó zsidó-keresztény világ. Európa kettős eredettörténete, melynek mindkét fejezete visszavonhatatlanul kudarcot vallott, amint ezt a szöveg két, megőrülése révén a létezés elementárisabb rétegeiből mintegy hírt hozó hahotázója jelzi.” Illetve: „Amikor az új közrend (ti. a római) hatalommal felruházottjai hágják át az emberhez méltó együttélés határait, akkor a szövegben kétszer is megjelenik a kicsinység képe: az arénabeli jelenet 80x600 méteres távlatból való miniatürizálása (255-256.), és a Szent Hegyen való beszélgetés közepette a Város vakondtúrásnyi mivoltának szemlélése (283.). Latinius »legédesebb gyermekének« halálát egy falra való fölhágás és az onnan való lezuhanás okozza, s 431