Balassa Péter: Nádas Péter - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 1997)
VI. Az esszék világa
tás?« »Nádas: Érdekes, hogy rám mindkettő negatív hatással van. Mindkettő idegen egy kicsit. Hódító semmiképp nem szeretnék lenni, de csábító sem... a csábító abból indul ki, azt feltételezi, hogy rendelkezik valami olyasmivel, amibe érdemes a másikat bevonnia. Olyan erős éntudattal kell rendelkeznie, miáltal mindenképpen magasabbrendűnek képzeli önmagát, mint akit elcsábít, belecsábít önmagába. Én ettől tartanék. Nekem ilyen erős én-tudatom nincsen. Tehát én elcsábítani... hazugság volna, ha azt mondanám, hogy nem merészelnék senkit elcsábítani, de ha merészelek, akkor éppen ez az önmagámról feltételezett magasabbrendűség a problémám.” Az interjúban megismétlődnek a már jól ismert tételek: a szabadsággal az ember nem definiálható, az érzékeiben viszont mint pozitív értelemben állatiban, pontosan működik a homo sapiens. Kelet-Európábán az emberi lényeknek nincs gyakorlatuk abban, hogy két szabad ember hogyan érintkezzék egymással, „a magyar irodalomban az embereknek csak fejük van... legnagyobb költőink is hallgatnak” a testről. Először: lehetetlen, hogy az interjú alanya ne tudna saját csábító képességeiről, melyek ab ovo működnek minden jelentős műve (pl. színháza és nagyregénye) ironikus szerkezeteiben, maszkos játékaiban, mindabban, amiről e könyv lapjain bőséggel szó esett. Tagadhatatlan: a csábítás és a megformált szó, vagy különösen az esszék esetében a retorika és a hatalom között egyenes összefüggés van. Ezt, az idézet elején levő predikatív mondatot követően korrigálja és problematizálja is. Másodszor: a magyar irodalom s különösen a költészet erotikus tilalmának sokat hangoztatott tétele - túlzás, túlfeszítés, nem egészen igaz. Hogy csak három kézenfekvő példát mondjak a 20. századi magyar lírából: Ady, József Attila (Óda\!) és Weöres Psychéje, illetve jó néhány verse már elvégzett bizonyos, Nádas hiányolta munkálatokat. Ugyanígy Szabó Lőrinc, Orbán Ottó és mások erotikus lírája. Nádas Péter epikájában e munkát illetően csak az arányok és a súlyok változtak meg, a nézőpont felől, ahonnan - a test tagjai felől - szemléli a világot. Továbbá: később maga is beszél arról, hogy „a csábítás nem az 501