Bazsányi Sándor - Wesselényi-Garay Andor: Kettős vakolás. Terek - szövegterek (Pozsony, 2013)
II. Épület
11 Hopp, ez talán még inkább meglepő párhuzam; amely viszont - látni fogjuk BS - az elvi általánosság szintjén megállja a helyét. Már ha elég nekünk az elvi általánosságok szintje. Mert persze az is érdekes lehet, ha az építészet és az irodalom - nem csupán metaforikusán csengő - analógiája szorosabb szálakon (motívumok, funkciók vagy akár ideológiák szintjén) is megfeszül. Mondjuk, azaz félig-meddig viccesen mondva, érdekes volna megépítve látni - A pármai kolostort, az Érzelmek iskoláját, vagy éppen az Anna Kareninál. Vagy mondjuk József Attila Ódáját. 12 Igen, voltaképpen ilyen egyszerű volna minden. Az építészet is, és az irodalom is. És erre olykor oda-odafigyelnek az építészek és az írók is. Gondoljunk csak a drezdai új zsinagóga letisztult geometrikus formájára, meg persze Térey éppen szóban forgó versére. Vagy például Jovánovics György 1956-os emlékművére, vagy éppen Tandori Dezső legelső kötetének immár klasszikus Kőaljaira. nehezen olvasható ’versként’ Térey ciklusa. A két művet a máskéntel-nem-képzelhető jelenvalósága vetíti egymásra: Csillaghegyen a legegyszerűbb építőanyagok, a sokszor kárhoztatott Tüzép-ablakok az építészeti valamilyenség börtönéből kiszabadulva rendeződnek megbonthatatlan egységbe; Téreynél köznapinak tetsző mondatok és szavak a rímbörtönből és a versformából kitörve, tartalmi tagolással szerveződnek verses formába. Ezekben a sorokban glaciálissá tömörül az a nyelv, amelyről úgy érződik, akár élőszóban is hangozhatna; amelyről úgy tűnik, akár a Wikipédia ismeretlen szerzője is írhatta volna. A csillaghegyi komplexum: beton, cserép, fa és tégla; ajtó ablak, fal, és tető. Térey ciklusa: felesleges jelzők és határozószavak nélküli kijelentő mondatok; gesztusoktól mentes, szikár, pusztán önmagukra vonatkozó (építészeti) elemek.12 * Térey versciklusa éppoly relevánsnak tűnik az emlékezésről és emlékeztetésről, továbbá a nagy történelmi eseményekről és az azoknak kiszolgáltatott emberi sorsokról szóló beszélgetésekben, mint 313