Bazsányi Sándor - Wesselényi-Garay Andor: Kettős vakolás. Terek - szövegterek (Pozsony, 2013)
III. Építés
szövegeknek, amely függetlennek tűnik az értelmezéshez felvonultatott, illetve WGA annak során megsejtett metafora-alakzatoktól. A régi Szajla és a Tizennyolcadik század - noha azonos az alakjuk - az eltérő terekben már eltérő versekké is válnak. a betonlapok masszív jelenlétéről, akár az íróasztal helyéről. Az utóbbi esetben ráadásul a beszélő éppen annak a tárgynak jár utána, amely történetesen az írói utánjárás közegéül szolgál: „...ahol most e sorokat írom.” Oravecz emlékállító költészetének egyidejű (szociográfiai) nyersanyaghoz kötöttsége és (retorikailag) nyers anyagszerűsége meggyőzően összpontosul az építésnek vagy átépítésnek szentelt vers- és prózaszövegekben. Az ábrázolt anyag és az ábrázolás anyaga, az ábrázolt munkafolyamat és az ábrázolás munkafolyamata: olyan párhuzamos adottságok, amelyek az olvasás egyszerre nyelvi és valóságirányult tapasztalati síkján járulhatnak hozzá a szavak - köztük például a „betonlapok” - metaforikus testesüléséhez. József Attila sorait parafrazeálva: ’Mint súlyos betonlapok, / úgy hullnak eléd / ezek a szavak.. 449