Bazsányi Sándor - Wesselényi-Garay Andor: Kettős vakolás. Terek - szövegterek (Pozsony, 2013)
Függelék
BS Fal építésében, ahol az értelemmel be nem látható, követhetetlenül gigantikus építkezés egyetlen értelme: az építkezés maga. Végül is, a huszadik századi történelem nyomait magán viselő kisváros engedelmes terepasztalává simul a „városalapító” tudattal rendelkező főépítész megannyi kollektivista elképzelésének, majd persze - továbbra is többes szám első személyben megfogalmazott, ámde személyesen végigszenvedett - kétségének: ...már vigyázva tettük az idő megszokhatatlan testére kezünk, tömeg- és térsorainak hálózatára már nem akartuk ráfényképezni agyjáratainkat, és bár a város ki volt szolgáltatva mindent újjárendező ötleteinknek, bár fogalmaink egyszerű rácsozatát ráerőszakolhattuk a terepre, egyre kétségesebben néztük egymást, s csak lengedeztünk tétlenül a zavaros makett fölött, mert végül is, minek tagadjuk, tetszett nekünk ez a város... A város végérvényesen magán viseli a „tárggyá vált képzelethiány megannyi különc ábráját”, és így élő (voltában is halott) példája lesz a belátásnak, miszerint „egy város, amit a jövőnek építenek, lakhatatlan, és csak a tervezők hóbortos jelenéről” árulkodik. Maradandó tükrévé csiszolódik (és persze foncsorozódik) a „forradalom ironikus tandrámájának”, amelyben „az értelmiség főszereplő”. A Konrád-regény mérnöke már nem - vagy csak nagyon távolról - rokona az 1930-as években a „város peremén” a szocializmus álmát dédelgető költőnek, tudniillik annak a József Attilának, aki magát „az adott világ / varázsai mérnökének” vallja, mivelhogy: „...tudatos jövőbe lát / smegszerkeszti magában, mint ti / majd kint, a harmóniát.” Ámde jól tudjuk, ráadásul szintúgy tőle, azazhogy egy másik József Attilától, hogy „ügyeskedhet, nem fog macska / egyszerre kint s bent egeret”. A „kint” dolgozó munkásosztály és a „bent” tervező értelmiség álomszerű viszonya mintegy rémálommá változik a Konrád-regény beszélőjének zárt tudatműködésében: az építőmunkások és építésvezetők kényszerűen követik a „rendpárti bürokrata” utasításait, aki viszont már nem a jelen „varázsainak mérnöke”, hanem „egy nyitott jövő ügynöke, jövőbe lendülő függvénygörbék mágusa és egy poros eszmebolt 490