Bazsányi Sándor - Wesselényi-Garay Andor: Kettős vakolás. Terek - szövegterek (Pozsony, 2013)
Függelék
6 A József Attila-féle metaforikus beszéd az „adott világ varázsainak mérnöké- BS ről” immár fülsértőn csörömpölő aprópénzre váltódik. A „gyönyörű képességünket” dicsérő költői hitvallásból nyúlós ideológiai maszlag lesz. 7 Nincs ez másképpen Horváth regényében sem - ahogyan azt WGA is látja az önigazolás retorikáját nem mélyíti az ön- és korszakelemzés etikája. ott - Szaki András szavaival - „tévelygőként bűnösnek találtatott az új építészettel együtt”. Ez a vita - noha máig szűnni nem akaró trauma a legidősebb építészgeneráció életében - pusztán vonatkoztatási pontként jelenik meg Horváth regényében: a szerző elkerüli a mélyfúrást, mintha félne a didaktikus retorikai színfalak mögé pillantani. A korszakra jellemző tárgyalásmód ez, amelyet rendkívül pontosan illusztrálnak Simon Mariann építészettörténész kutatásai is. Simon a korszak építészetelméleti vitáit vizsgálva hatalmas írásbeli anyagot fésül át, mégis csekély leszűrhető tartalomra bukkan a gigantikus retorikai alakzatok mögött.7 Ez az építészettörténetileg is kimutatható retorikai sematizmus jellemzi olykor Pálfi építészet-megnyilatkozásait is. Érezheti ezt Horváth is, ami viszont megmagyarázza azt a tudálékos görcsöt, amellyel a szövegszerkezet szempontjából teljesen indokolatlan helyeken igyekszik tanúsítani, hogy Pálfi mégiscsak belül van a szakmáján, mi több, igazán el sem hagyta azt. Mindehhez persze szükséges az élmény, az építészeti szerelemaktus, amely utólag és előre is hitelesítheti a hős építészvénáját: eredetmítosz helyett azonban csaknem kínos giccsbe fordul a jelenet, amelyben a hatodikos gimnazista először találkozik az építészettel: A pesti Duna-partról néztem a Gellérthegy árnyképét a sötétvörös, esti égen. A hegy épületté változott, betonhéjjal fedett, hatalmas csarnokká. Szelíd hajtással simult a tájba, mint egy csordultig telt, békét és termékenységet sugárzó női mell. Az öntöttvas-korlátba kapaszkodtam, és behunytam a szemem, hogy jobban lássam. A jobb kezemmel formáltam az ívet. Sokszor valami belső zene ritmusára. Pár méterre egy kislány figyelt rémülten. 499