Bugár Béla: Olyan országban élek… Magyarokról és szlovákokról, mulasztásokról és lehetőségekről (Pozsony, 2004)

Biztonságos demokráciát

és törvényszerűségeit. Miközben, szerintem, egyik is, másik is csak a valóságot mondja. Csakhogy itt is helyénvaló a már idézett költő', József Attila intel­me: „Az igazat mondd, ne csak a valódit. ” Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy mindkét gondolkodásmód a nemzetállami szükségleteket szolgálta és szolgálja. Ami nem is lenne baj, amíg e szükségletek nem akadályoznák az országban élő nemzeti és etnikai kisebbségeket jogaik gyakorlásá­ban és jogállásuk kiteljesítésében. Ezek a deficitek mindmáig problematikus pontjai a szlovák állami­ságnak. A nemzeti, etnikai és egyéb kisebbségek­hez való emberi jogi, politikai, gazdasági, oktatási, kulturális viszonyulás mindmáig a választást éppen megnyert pártok kisebbségpolitikájának a függvénye. És ez nem vall a szlovák nemzet egységes, átgondolt államstratégiájára, amely napjainkban a NATO-hoz és az EU-hoz való viszonyunkban, szerencsére, már egységesnek mondható. A MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELVÉT ALKALMAZZA, MERT CÉLJA AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG MEGTEREMTÉSE Hogyan viszonyult Szlovákia a kisebbségek azonos­ságtudatának megőrzéséhez? Tilt, tűr vagy támogat? Az egykori Csehszlovák, illetve a jelenkori Szlo­vák Köztársaság támogatási gyakorlata alapjában véve a megkülönböztetés elvét érvényesíti: célirá­39

Next