Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János (Pozsony, 2010)
Igazságos Kádár János
- Szóval haladó szemléletű - fordította le Kádár János a kapott feleletet a maga nyelvére. - Van már József Attila-díja?- Még nincs - mondta Aczél György.- Hát akkor adjunk neki! Megérdemli, nem? Aczél újra kivárt. - De. Kádár János rápillantott az órájára, s már állt is föl. - Mennyire szívesen beszélgetnék még veled, Aczél elvtárs, csak ne volna ez az állandóan rohanó idő! Az ajtó felé menet észrevett a szekrény tetején egy fácántyúkot meg egy -kakast. Szépen egymás felé fordulva álldogáltak ott, talapzaton.- Tudod, újakat tömettem ki, gondoltam, a régieket behozom - magyarázkodott Aczél elvtárs, amikor látta, hogy Kádár János mennyire megbámulja az állatait. Kádár János a szokásos hamiskás mosollyal búcsúzott. - Te már a szobadíszeidet is a Czinegének köszönheted, Aczél elvtárs? Aczél György egyedül maradt a szobájában. Gondolkodott. Nem sokáig, a gondolatokat tett követte. Az ünnepélyes díjosztás napján bemondta a rádió, közölte a televízió, megírták az újságok, hogy Garai Gábor költő, egyebek közt a Tú'ztánc című vers írója, József Attila-díjat kapott. Semelyik méltatás nem tért ki arra, hogy Garai egy irodalmi műsorban a legnagyobb nyilvánosság előtt megevett egy lila virágot, mégis mindenkinek ez jutott az eszébe róla. Ha pedig megette, és díjat kapott, akkor az a virág nem lehet ártalmas mégse, ezt a következtetést vonta le a közvélemény. 84