Füzi László: Kötések, szakadások. Hármaskönyv (Pozsony, 2012)
A kilépés
szövésű, kötél-erős hálóra gondoljon valaki is. Mert leheletfinom, szabad szemmel szinte nem is látható, s mégis érzed, hogy tart, lélegzetállító biztonsággal lenget fönn a levegőégben’.’ (Juhász Erzsébet)*"* Ilia Mihály irodalmi levelezésének méretei beláthatatlanok, egy nekem átadott listája szerint mintegy kettőezerkettőszáz emberrel váltott levelet, a nagy átlag szerint nem is egyet, s nem is tízet. 55. Mindaz, ami Szegeden történt velem, egy tömbben él bennem, ahogy az is egy tömbben él bennem, ami gyerekkoromban otthon történt meg velem. A történések nem tudom időrendbe helyezni, a korábbi élmény kapcsolódik a későbbihez, kiegészíti azt. Nem tudom, hogy mikor mi történt, s azt se, hogy az egyik vagy a másik történés mikor történt meg. Nem tudom, hogy pontosan mikor és hol szóltam Miklósnak, hogy jelentkezzünk Ilia tanár úr órájára, csak arra emlékszem, hogy a József Attila kollégiumban mondtam neki. De mit kerestem ott, már az első héten, amikor csak harmadéves koromra költözhettem át a Bolyai kollégiumból a József Attila nevét viselőbe? Úgy emlékszem, diáktársam erdélyi útjával kapcsolatos beszámolóját is ott hallgattam, de ha így történt volna, akkor vajon miért lepődtem meg az általa mondottakon, hiszen mire átkerültem ebbe a kollégiumba, már én is hazajöttem első erdélyi utómról. Ha eddig egyáltalán felmerült volna bennem a történések időrendjének dilemmája, akkor nem hittem volna el, hogy az ókori történeti szigorlatom egyazon évben történt meg, mint a régi magyar irodalomból tett vizsgám. Az egyikre, a régi magyar irodalomból tettre, örömmel, felszabadult olvasással készültem, a másikra hosszú, monoton, kényszeres tanulással. Most látom, hogy csak két hét választotta el egymástól a két vizsgát, az ókori történeti szigorlatra készülés reménytelen két hete. Azt sem tudom pontosan, Ilia tanár úr felszólítására, diákköri témát kellene választanom magamnak, mikor válaszoltam azt, hogy Németh László Irgalom című regényét szeretném elemezni. **** Juhász Erzsébet: Levelezőlapot kapok, tehát vagyok, u. o.: 120. 260