Füzi László: Maszkok, terek… Esszék, tanulmányok (Pozsony, 2005)
II
jellemezte, talán azért, mert ellentéteikben a jelentős gondolkodásbeli különbözőségek ellenére is éppen az előítéletes gondolkodás játszotta a legfontosabb szerepet. így ismét csak fontosnak tartom újraértelmezni a József Attila és Németh László világa közötti hasonlóságokat, nem a mindent kétszer mondok, kétszer mondok szándéka miatt, s nem is az alakjuk egymás mellé „erőltetésének” szándékával, hanem inkább azért, hogy gondolkodásukat és gondolkodói magatartásukat a 20. század gondolkodástörténeti folyamatába állítsam... Kiindulópontként mindenképpen el kell mondanom, hogy József Attilát és Németh Lászlót világok választották el egymástól, életútjuk, sorsuk, életművük az egymástól különböző vonások gazdag tárházát vonultatja föl, ám ha nem lennének ezek az elkülönítő vonások, akkor elég lenne idézni mindazt, amit egymásról írtak, s rögtön roppant mély szakadékot pillanthatnánk meg. Alkati, esztétikai, társadalmi, politikai különbözőségek léteztek közöttük, ha mégis rokonok voltak valamiben, akkor az az volt, hogy nem csupán műveket teremtettek, nem csupán gondolkodói világukat alakították ki, hanem az általuk kiküzdött gondolatot magatartásukra is vonatkoztatták. Ez viszont ismét csak a különbözőségeket erősítette fel, hiszen önmaguk világából nem tudtak kilépni, még egy másik gondolkodói világba való belehelyezkedés rövid idejére sem... A jó húsz esztendővel ezelőtt Cs. Varga Istvánnal közösen írott, Németh László József Attila-képét elemző tanulmányunk címében joggal idéztük Németh egyik kulcsfontosságú mondatát: „Az életemmel forgó csillagkép csapott be...” Hasonló mondatot - legalábbis az „életével forgó csillagképről” - József Attila szintén írhatott volna, annál is inkább, mert a csillag, a harmincas évek magyar irodalmának legtöbbet emlegetett égiteste az ő költészetében is fontos motívum rangjára emelkedett. Nem összekapcsolni szeretném tehát József Attila és Németh László alakját, még kevésbé gondolkodásukat, csupán azt 115