Grendel Lajos: A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században (Pozsony, 2019)
5. Magyar líra a két világháború között
Az egyik ilyen, s talán a legmakacsabb mítosz az, hogy József Attila a proletariátus költője volt. Ez a mítosz a költő származását veszi alapul, és rövid ideig tartó tagságát a kommunista pártban. Tény és való, hogy a proletariátus vagy a proletársors mint téma vagy motívum több József Attila-versben is megjelenik, ám nem ezek a versek határozzák meg lírája egészének a karakterét, ezért hiba lenne ennek jelentőségét túlbecsülni. Halász Gábornak írja a költő 1935-ben: „Én a proletárságot is formának látom, úgy a versben, mint a társadalmi életben és ilyen értelemben élek motívumaival. Pl.: nagyon sűrűn visszatérő érzésem a sivárságé, s kifejező szándékom, rontó-bontó, alakító vágyam számára csupán »jóljön« az elhagyott telkeknek az a vidéke, amely korunkban a kapitalizmus fogalmával teszi értelmessé önnön sivár állapotát, jóllehet engem, a költőt, csak önnön sivársági érzésemnek formákba állása érdekel.”190 Egy másik mítosz a József Attila és Babits közötti feszültséget dramatizálja túl a József Attilának oda nem ítélt Baumgarten-díj ürügyén. A két költő közötti hűvös viszonyt József Attila kétségkívül otromba Babits elleni támadása okozta. József Attila azonban néhány évvel később megkövette Babitsot, ami pedig a Baumgarten-díjat illeti, a harmincas évek folyamán a költő Baumgarten-segélyt kapott s az úgynevezett kisdíjban is részesült, a kurátorok pedig 1937 novemberében, néhány nappal a halála előtt neki ítélték az az évi fődíjat. A harmincas évek közepén, minden mellőzöttsége ellenére, a céhbeliek kezdték fel- és elismerni József Attila költészetének jelentőségét, s a költő olyan irodalmi nagyság pártfogását is élvezte, mint Kosztolányi Dezső. Költészete tekintélyének emelkedése tehát, teljesen érthető okokból, egybeesik lírája megdöbbentő erejű kiteljesedésével a Medvetánc (1934) kötetet követően. A tehetséges költő ezekben az években nőtt fel legnagyobb kortársai mellé. Hangpróbák. 1922-ben jelenik meg első kötete, a Szépség koldusa, melyet a Nem én kiáltok (1924) és a Nincsen apám, se anyám (1929) követ. E három kötet verseiben, bár akadnak közöttük emlékezetes költemények is, különösen a harmadikban, az olvasó leginkább mégiscsak József Attila költői útkeresésének különféle állomásaival ismerkedhet meg. Első kötetéhez egyébként nem kisebb tekintély írt meleg hangú bevezetést, mint Juhász Gyula. József Attila húszas évekbeli útkeresése igen szerteágazó. Kipróbálja a nyugatos nemzedék szinte minden nagy költőjének a hangját. Ady, Kosztolányi, 190 Idézi: Tverdota György: József Attila. Bp. 1999. 142. 191