Grendel Lajos: A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században (Pozsony, 2019)
5. Magyar líra a két világháború között
Weöres Sándor. Nekik és néhány más, nem kevésbé tehetséges költőtársuknak köszönhető, hogy az Ady-nemzedék líratörténeti fordulata visszafordíthatatlanná válik, s túléli a kommunista korszak pusztításait is. „a húszas évek végére két szembeszökően markáns és egymástól határozottan elkülönböző jellegű versszemlélet válik hangsúlyossá, az elkövetkező poétikai értékrend meghatározójává: az Illyés-féle nép-nemzeti kötöttségű, pedagógiai célzatú, ábrázoló, lineárisan elbeszélő jellegű és az egyes ember létezési viszonyulásait elemző, a személyiség szabadságharcát vállaló, létbölcseleti ihletettségű, beszédmódjában dialogikus szerkesztettségű Szabó Lőrinc és nyomában József Attila pályáján.” - írja Kabdebó Lóránt.189 József Attila (1905-1937) Rövid életében kevés elismerés jutott neki, halála után viszont a csak a legnagyobbaknak kijáró feltétlen hódolat. A kommunisták, akik azzal vádolták, hogy a fasiszták táborában keresi a helyét, s 1933-34 táján megszakítottak vele minden kapcsolatot, a halála után, egy rövid alkotói periódusát kiszakítva az életmű egészéből, kommunista ikont csináltak belőle. Azóta monográfiák és tanulmányok hosszú sora foglalkozik költészetével. Ezeknek köszönhetően is a József Attila-kép az idők múlásával gyakran változott. A Kádár-korban már más volt, mint az ötvenes években, majd ez is tovább árnyalódott a hetvenes évektől, így hát nem csoda, hogy a rendszerváltást követően is újra szemügyre vette életművét egy fiatalabb, elfogulatlan irodalomtörténész nemzedék. A kilencvenes években két fontos könyv jelent meg József Attiláról. Az egyik Tverdota György József Attila című monográfiája (Korona Kiadó, Bp., 1999), a másik Sárközy Péternek „Kiterítenek úgyis” című könyve (Argumentum Kiadó. Bp. 1996), melyben a szerző a költő utolsó, életében megjelent kötetének verseit elemzi. Egyik könyv sem kérdőjelezi meg József Attilának a magyar irodalmi kánonban elfoglalt kitüntetett helyét, viszont megkérdőjelez és eloszlat néhány olyan makacs mítoszt, amely a marxista irodalompolitika makacs maradványának tekinthető. 189 In: Újraolvasó. Tanulmányok Szabó Lőrincről. Bp. 1997. 19. 190