Grendel Lajos: A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században (Pozsony, 2019)
5. Magyar líra a két világháború között
Huszonhárom király sétál jáspiskorona fejükben, sárgadinnyét edegélnek, új hold süt a balkezükben. Huszonhárom kölyök császkál, csámpás sityak a fejükben, görögdinnyét szürcsölőznek, új nap lángol jobbkezükben. (Medáliák 11) Az elkötelezett költő. József Attila 1930 őszén lesz tagja az illegális kommunista pártnak, s hamarosan megjelenik újabb verseskötete is, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931), olyan ismert versekkel, mint a Lebukott; Favágó; Szocialisták stb. A kötetet az ügyészség hamarosan elkobozta, a költő ellen pedig pert indított. A bíróság osztály elleni izgatás miatt József Attilát nyolc napi fogházra ítélte, de annak letöltését a Kúria három évre felfüggesztette. Az a körülmény, hogy József Attila elkötelezte magát az illegális kommunista párt mellett, magától értetődően költészetében is radikális fordulatot hozott. A tiszta költészet hívéből száznyolcvan fokos fordulattal a pártos, elkötelezett költészet híve lett. De nem teljesen, és nem is minden ekkoriban írott versében. Más kommunista elkötelezettségű költők verseivel összevetve, József Attila költői kvalitásai még a pártos-agitatív költeményekben is nyilvánvalók, ami a többi kommunista költő műveiről nem mondható el. Ez azonban csak azzal együtt igaz, amit Tverdota György mond ennek a néhány esztendőnek a lírai terméséről: „.elgondolható, hogy a József Attila által 1929-1930-ban választott irányban ekkor már csak problematikus értékek megalkotására nyílt lehetőség, hogy a proletár költészet irányában tett engedmény a személyes alkotói ambíciók pontosabb és mélyebb ismeretében is művészi fogyatkozásokkal terhelte meg a művészi teljesítményt.”191 Hogy a Döntsd a tőkét...-kötet mégsem zárvány József Attila pályáján, azt következő kötetének, a Külvárosi éjnek (1932) és a rá következő két évnek néhány nagy verse ékesen bizonyítja (a címadó versen kívül pl.: Mondd, mit érlel; A hetedik; Téli éjszaka; A város peremén; Elégia). Ezekben a nagy versekben forr ki az a klasszicizáló technika és stílus, amelytől a narratív elemek sem idegenek, s amelyek József Attila kézjegyét azonnal felismerhetővé teszik. Például, 191 Uo. 63. 193