Grendel Lajos: A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században (Pozsony, 2019)
5. Magyar líra a két világháború között
Ettelek volna meg!... Te vacsorádat hoztad el - kértem én? Mért görbítetted mosásnak a hátad? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! (Kései sirató) Amikor József Attila kései költészetét tárgyalva egzisztencializmusról beszélünk, ezen nem egzisztenciál-filozófiai tételek illusztrálását értjük, hanem annak belátását, hogy a személyiség a modernitás 20. századi állapotában mély válságát kénytelen átélni, amelyet a kollektív utópiák (és a vallások) csak látszólag és ideiglenesen képesek kezelni vagy feloldani. így hát az a kérdés, ismerte-e József Attila Heidegger Lét és Idő című alapvető filozófiai művét, illetve hallott-e, olvasott-e róla, fontos is, meg nem is. Nem a tézisek a fontosak itt, hanem a posztulátumok, a következtetések, a kérdések és az azokra adott válaszok iránya. Ebben a tekintetben pedig József Attila kései verseinek nagy többsége abba az irányba mutat, amerre a korabeli és későbbi egzisztencialista bölcselőké. Mi több, ebbe az irányba mutat a múlt század harmincas, negyvenes és ötvenes éveinek világirodalma vagy legalábbis annak európai protagonistái Gottfried Benn-nel kezdődően és Sámuel Beckett-tel bezárólag. Az európai irodalmak domináns áramlatára a magyar irodalomban a pályatárs Szabó Lőrinc mellett József Attila kapcsolódott rá leginkább, s főként kései költészetével. Szabó Lőrinc (1900-1957) Miként József Attila kései költészetében a világegész válik mértékké (a„Mindenséggel mérd magad”), ugyanez elmondható Szabó Lőrinc lírájáról is, főként a költészetében fordulatnak tekintett Te mega világi 1932) kötet megjelenését követően. Ez a kötet a magyar líra történetének talán legfontosabb eseménye a két háború közötti korszakban. A húszas és harmincas évek fordulóján Szabó Lőrinc a nyugatosok esztétizmusával szakító új lírai beszédmódot teremtett meg anélkül, hogy szakított volna költő elődeinek egyén-központúságával. 200