Gyáni Gábor: Nemzeti vagy transznacionális történelem (Budapest, 2018)
Államtörténet vagy struktúratörténet
Szűcs Jenő, a magányos történetíró „Az a konkrét kérdés, amelynek megválaszolására kísérletet kell tennem, így hangzik: mi késztette cselekvésre a jobbágyokat (szám szerint 20-40.000 parasztot), akik 1456 júliusában Nándorfehérvár alá sereglettek, hogy megvédjék azt az országot, amelynek politikai jogaiból ki voltak rekesztve?”1 Szűcs kevéssé ismert tanulmányának idézett kezdő mondata pontosan mutatja, hogy milyen irányba fordult ez idő tájt historikusunk érdeklődése; az ezt követő negyedszázad során szinte mindvégig arra kereste a választ: mi lakozik, mi lakozhat a régmúlt (a középkor) embereinek fejében, ami cselekvésre készteti őket egyes dolgaikban. Kezdetben, a kor kívánalmai szerint, Szűcsöt is a struktúratörténet foglalkoztatta leginkább; ha nem is éppen az akkor szinte kötelező agrártörténet, hanem a csak keveseket foglalkoztató várostörténet. Az 1953-ban történelem-levéltár szakos diplomát szerző, 1948 és 1950 között Eötvös kollégista Szűcs, aki 1952-től az Országos Levéltárban dolgozik, hihetetlen elánnal veti bele magát a középkor végi magyar városi múlt kutatásába. Néhány éven belül elkészül első jelentős monográfiájával, melyet a várostörténet-írás máig referencia értékű munkaként jegyez.1 2 A ta-1 Szűcs Jenő: Nándorfehérvár és a parasztság. Történelmi Szemle, 1963/1.11. 2 Uő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Akadémiai, Bp„ 188