Györe Balázs: Barátaim, akik besúgóim is voltak (Pozsony, 2012)

X.

„A város boldogságos zamatát a régi decemberi meg­ismerkedés pillanatában ízlelhette, akkor járt itt, csak nem tudott róla, a jövőbe helyezte... vagy ezt csak most képzeli múltjáról, csak az emlékkép lenne ebben az egész ügyben az abszolútum... de hát az ördögbe is, milyen ez a mostani, valóságos város, valamilyennek kell lennie - ha csak tíz év múlva tudja meg, mikor vis­szagondol rá... az már akkor egy új, más emlékkép lesz, és nem ez a város, ez a jelen.” 1981. március 11-én a Magyar írók Szövetségének Tit­kársága felfüggesztette a Fiatal írók József Attila körének működését. A szervezetnek mindketten, Csató és én is, évek óta tagjai voltunk. Az írószövetség választmánya viszont határozatot hozott a felfüggesztés eltörléséről (július 9-én). A FIJAK József Attila Kör (JAK) néven újjászerveződött, és 1982 szeptemberében „Munkások a műben - művek a munkások között” címmel tanács­kozást tartott. Erre a tanácskozásra küldte el utólagos hozzászólását a barátom. Ebből idézek: „Nem akarok semmit összefoglalni, főként nem utólag és nem írásban, tehát csak azt mondhatom, a szociológia tudományá­ban most hasznosan éltethető társadalomkritikának le kellene szivárognia a közírás, sőt a hírlapi szintű közírás szintjére...Nagyon sajnálom - mert társadalmi kárnak tartom hogy a mai magyar szociográfia népszerű­ségre csak akkor tesz szert szélesebb tömegek körében, ha azt vállalta fel, amit a sajtónak kellett volna hivatás­szerűen elvégezni, s mindmáig nem végez el, főként ha a regionális érdekkörű, a megyei sajtóorgánumokat nézzük. Én nyolc esztendeig dolgoztam újságíróként megyei lapnál, s annyi felhalmozott képmutatással, te-181

Next