Győrei Zsolt (szerk.): Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai - Kosztolányi Dezső Összes Művei (Pozsony, 2014)
Jegyzetek
Jegyzetek oly titokzatosak vagyunk, hogy puszta létünkkel elvárjuk, - legyen ő is tökéletes és titokzatos. Mi csodálatos módon meghalunk s ezért - csodálatos módon - megkívánjuk, hogy meghaljon ő is. Vagy nem a halál a mi rejtélyünk, hanem a szerelem? Vagy mind a két szó ugyanannak a titoknak tokja? Akárhogy is áll a dolog, az élet, az embereknek, az olvasóknak, a felnőtteknek világa, olyan világos és olyan rejtélyes, mint az álom. Mert Kosztolányi képei álomszerüek, jóllehet világosak és szabatosak [.,.]116 Veres András megállapítása szerint József Attila bírálatában „az értelmezés meghatározó szempontjaként jelenik meg a Kosztolányinak tulajdonított gyermeki nézőpont”, hiszen: [...] a Kosztolányi-versek olyan olvasóval számolnak, aki valamiképp „felnőttként” szembesül ezek „gyermeki” látásmódjával. Tehát Kosztolányi első nagy sikere, A szegény kisgyermek panaszai című, 1910-ben megjelent verseskönyve válik az életművet reprezentáló modellé. Jóllehet ismét egyszerre történik hivatkozás a költőre és az olvasóra, a „gyermeki” látásmód keresettségének hangsúlyozása egyértelművé teszi, hogy valójában a költő irányítja az olvasót. A költő az, aki meggyőzi olvasóját arról, hogy gyermekinek fogadja el azt, amit ő annak nyilvánít, s felnőttként distancírozza magát ettől a gyermeki nézőponttól, világtól. Mintegy megteremti a maga kívánatos olvasóját. Méghozzá igen fondorlatos módon. Hiszen szó szerint (a szöveg felszíni síkján) nem a költő definiálja olvasóját, hanem a mű hőse, a „szegény kisgyermek” definiálja az őt figyelő és szabályozni akaró, „érthetetlen” felnőtteket. [...] Az álomszerűség bizonytalan, elmosódott és ugyanakkor világos állapota pedig visszautal az értekezés 116 József Attila, Kosztolányi Dezső, in József Attila Müvei, II, Tanulmányok, cikkek, levelek, összegyűjt., gond., jegyz. Szabolcsi Miklós, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 226-227. 618