Győrei Zsolt (szerk.): Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai - Kosztolányi Dezső Összes Művei (Pozsony, 2014)

Jegyzetek

Jegyzetek oly titokzatosak vagyunk, hogy puszta létünkkel elvárjuk, - legyen ő is tökéletes és titokzatos. Mi csodálatos módon meghalunk s ezért - csodálatos módon - megkívánjuk, hogy meghaljon ő is. Vagy nem a halál a mi rejtélyünk, hanem a szerelem? Vagy mind a két szó ugyanannak a titoknak tokja? Akárhogy is áll a dolog, az élet, az embereknek, az olvasók­nak, a felnőtteknek világa, olyan világos és olyan rejtélyes, mint az álom. Mert Kosztolányi képei álomszerüek, jóllehet világosak és szabatosak [.,.]116 Veres András megállapítása szerint József Attila bírálatában „az értelmezés meghatározó szempontjaként jelenik meg a Kosztolá­nyinak tulajdonított gyermeki nézőpont”, hiszen: [...] a Kosztolányi-versek olyan olvasóval számolnak, aki valamiképp „felnőttként” szembesül ezek „gyermeki” lá­tásmódjával. Tehát Kosztolányi első nagy sikere, A szegény kisgyermek panaszai című, 1910-ben megjelent verseskönyve válik az életművet reprezentáló modellé. Jóllehet ismét egy­szerre történik hivatkozás a költőre és az olvasóra, a „gyer­meki” látásmód keresettségének hangsúlyozása egyértelművé teszi, hogy valójában a költő irányítja az olvasót. A költő az, aki meggyőzi olvasóját arról, hogy gyermekinek fogadja el azt, amit ő annak nyilvánít, s felnőttként distancírozza magát ettől a gyermeki nézőponttól, világtól. Mintegy megteremti a maga kívánatos olvasóját. Méghozzá igen fondorlatos módon. Hiszen szó szerint (a szöveg felszíni síkján) nem a költő de­finiálja olvasóját, hanem a mű hőse, a „szegény kisgyermek” definiálja az őt figyelő és szabályozni akaró, „érthetetlen” felnőtteket. [...] Az álomszerűség bizonytalan, elmosódott és ugyanakkor világos állapota pedig visszautal az értekezés 116 József Attila, Kosztolányi Dezső, in József Attila Müvei, II, Tanulmányok, cik­kek, levelek, összegyűjt., gond., jegyz. Szabolcsi Miklós, Budapest, Szépirodal­mi Könyvkiadó, 1977, 226-227. 618

Next