Jánossy Lajos: Hamu és ecet (Pozsony, 2006)
2.
hában zajlott a tárgyalás. Mondtam lassan a fiúk neveit, két nevet lassan mondani nem volt egyszerű, Mrtal kezdtem nyerni az időt, hát, mondtam, az a srác, folytatattam, akivel egy osztályba járok, tudod, már beszéltem róla, a Péter, kézilabdaedző az apja, tettem hozzá. És hát a másik, a Gergő, fölöttem jár eggyel, költő és nyelvész a mamája, fűztem hozzá, csakhogy a pedigrével minden rendben legyen. Azt tudtam, hogy a családi háttér felvillantása segíthet, beljebb leszek egy körrel, már a csöves-korszakomban is mérsékelte az ellenállást, ha kiderült valamelyik zenészről, hogy „jó családból” származik; hevesen bólogattam a felvetésre, hogy az Edda gitárosának az apja, a neve alapján operaénekes lehet, és váltig állítottam, hogy a Hobo Blues Bandben matematikusok és bölcsészek muzsikálnak, a háttérben valójában matematikus és bölcsész apák állnak, és külön, éles hangsúllyal felhívtam a figyelmet arra, hogy a koncertek elsősorban kulturális események; az énekes Villont és József Attilát mond és énekel, előbbit a Faludy-féle fordításban. És bár József Attila a proletár és kommunista múltja miatt a Hóman-Szekfű és Németh László árnyékában még váltig gyanúsnak tetszett, a Faludyfordítások némileg csillapították a koncertekkel kapcsolatos aggodalmakat. Azt persze nehéz volt elmagyarázni, hogy a HBB megalakulásának két éves évfordulójára rendezett koncerten, ugyanitt, a kaszinótól nem messze, a Tabánban, a tízezres tömeg jelentős része miért fekszik hanyatt a földön, másik része miért ugrál tébolyodottan a színpad előtt, aho107