Jánossy Lajos: Hamu és ecet (Pozsony, 2006)

2.

hában zajlott a tárgyalás. Mondtam lassan a fiúk ne­veit, két nevet lassan mondani nem volt egyszerű, Mrtal kezdtem nyerni az időt, hát, mondtam, az a srác, folytatattam, akivel egy osztályba járok, tudod, már beszéltem róla, a Péter, kézilabdaedző az apja, tet­tem hozzá. És hát a másik, a Gergő, fölöttem jár eggyel, költő és nyelvész a mamája, fűztem hozzá, csakhogy a pedigrével minden rendben legyen. Azt tudtam, hogy a családi háttér felvillantása segíthet, beljebb leszek egy körrel, már a csöves-korszakomban is mérsékelte az ellenállást, ha kiderült valamelyik zenészről, hogy „jó családból” származik; hevesen bólogattam a fel­vetésre, hogy az Edda gitárosának az apja, a neve alapján operaénekes lehet, és váltig állítottam, hogy a Hobo Blues Bandben matematikusok és bölcsészek muzsikálnak, a háttérben valójában matematikus és bölcsész apák állnak, és külön, éles hangsúllyal fel­hívtam a figyelmet arra, hogy a koncertek elsősor­ban kulturális események; az énekes Villont és Jó­zsef Attilát mond és énekel, előbbit a Faludy-féle for­dításban. És bár József Attila a proletár és kommunista múltja miatt a Hóman-Szekfű és Németh László ár­nyékában még váltig gyanúsnak tetszett, a Faludy­­fordítások némileg csillapították a koncertekkel kap­csolatos aggodalmakat. Azt persze nehéz volt elma­gyarázni, hogy a HBB megalakulásának két éves évfordulójára rendezett koncerten, ugyanitt, a kaszi­nótól nem messze, a Tabánban, a tízezres tömeg je­lentős része miért fekszik hanyatt a földön, másik része miért ugrál tébolyodottan a színpad előtt, aho­107

Next