Kántor Lajos: A korunk kapui. Szubjektív történet I. (Pozsony, 2011)
A mi időnkben
34 • A Korunk kapui Hát ilyen bölcsek voltak az elődök. Néhány passzus erejéig térjünk még vissza a második évezred utolsó századára, abból is a Dienes Lászlót váltó Gaál Gábor Korunkjára. Mert - tetszik, nem tetszik - ebben a szakaszban, Gaál letagadhatatlan, a késői elismerést igencsak megérdemlő szerkesztői teljesítményének (no meg nyilván a mozgalmi kapcsolatainak!) köszönhetően vált ismertté a kolozsvári folyóirat a magyar glóbusz bal felén. Bal és jobb ma nemegyszer kölcsönös vádaskodást és gyűlölködést jelent, ám ne felejtsük - és erre éppen a Korunk figyelmeztet -, olyan európai ismertségű pártideológusok mellett, mint amilyen a filozófiában-esztétikában történelmet írt Lukács György, a Gaál munkatársai közé számított József Attila, Illyés Gyula, Veres Péter, Déry Tibor, Moholy-Nagy László, az erdélyiek közül nem csupán Nagy István, Méliusz József, Balogh Edgár, de Tamási Áron is. Persze, nem konfliktusmentes történet valamennyiüké - elég József Attila Korunk-szereplését, illetve a Korunk változó József Attila-képét megidézni. Mert nem csupán Fejtő Ferenc értő kritikája jelent meg itt (1935-ben), hanem a Haraszti Sándoré is (1930-ban) a „magyar eszerekről”; a hántás viszont nem csak Attilát érte, tudott ő is bántani - például a Kassák Lajos 35 verséről írt megsemmisítő cikkében. (Kassák ekkor már nem kedvelt szerzője a folyóiratnak, mint volt a Dienes szerkesztői idejében.) Olykor a Nyugat alapemberei is megkapták itt a magukét, Móricz Zsigmondot, Babitsot nem kímélték a moszkvai proletárírók magyar nyúlványai. Németh László és Gaál Gábor viszonya a lap tükrében „dialektikusabb”, az egymásra figyelés nem a megbélyegzést célozta. De egészen meglepő oda-vissza jelzésekkel is találkozhat a gyanútlan olvasó. Ki tartja ugyanis számon a magyar irodalomtörténetben, hogy a Gaál Gábor szerkesztette utolsó évben Méliusz a „divaton” túlmutató Márai Sándort akarja fölfedeztetni azzal, hogy prózáját értékén becsüli? És ezt Márai 1976-ban (!) - Amerikából - megköszönte, a szerzőnek írt levelében... Hiába, a meglepetések tárháza a Korunk. De térjek vissza az én emlékeimhez, a szubjektíve megélt, újabb Korunktörténethez.