Károlyi Csaba: Mindig más történik. 25 irodalmi beszélgetés (Pozsony, 2015)
Kántor Péter: "Az ember egy kis kavicsba kapaszkodva lóg a világűrben"
meg a Jelentéstétel. Vagy a legelső, a Kettesben című, ami az első, Kavics című kötetemben jelent meg, 1976-ban. Akkoriban épp nem volt divat Magyarországon istenes verseket írni, de erre nem voltam tekintettel. Nem lehet az ember mindig mindenre tekintettel. Nekem jólesett megírni ezeket a verseket, és mindenki úgy olvassa őket, ahogy neki tetszik. Még egy téma, ami fontos. Mintha fiatalabb korodban kevesebb szerelmes verset írtál volna. Illetve, szerintem, most írtad meg a legjobbat, a Szerelmes triptichont. Hogyan állsz jelenleg a szerelmi költészetteli A szerelmi költészet nehézségeiről Petri Gyurinak van egy remek verse. Ez is a címe. Benne nem voltak görcsök, hogy hogyan kéne írni a szerelemről. Pedig nehéz. De ő úgy tett, mintha könnyű lenne. Leírta például, hogy „Nagyon szerettem ezt a nőt, barátom feleségét.” Csak így. Ilyesmiket. Míg én azon törtem a fejem, hogy mit kezdjek a nagy érzelmeimmel, és hogyan kerüljem el a direktséget. A nagy érzelmek egyébként is hajlamosak hülyét csinálni az emberből. És aki elveszti az iróniáját, a humorérzékét, az könnyen nevetségessé válhat. Vagy épp csomót köt a saját torkára. Amúgy a reménytelen szerelem hálásabb irodalmi téma, mint a boldog szerelem. Gondoljunk csak Kisfaludy Sándorra. Mennyivel jobbéi kesergő szerelem, mint A boldog szerelem'. Lehet, hogy a boldogság unalmas? Mégis mindenki azt kergeti. Van vers, ami csak úgy az ölébe pottyan az embernek. A Szerelmes triptichon megírásához sok évet kellett várnom. Hogy a magyar költészetből kik voltak a legfontosabbak számodra, az a verseidből és a veled való beszélgetésekből is kiderül. József Attila és Kosztolányi. A kortársaid közül kiket említenél? Ahogy mondod, József Attila és Kosztolányi, talán ők elsősorban. De én nem szeretem az ilyen névsorolvasásokat, amikből mindig kimarad valaki vagy inkább valakik, akik pedig nagyon fontosak. Muszáj nekem választani Csokonai és Petőfi között ? Vörösmarty és Ady között ? Nem, ezt nem szeretném! Kortársakról pedig most talán ne beszéljünk. Majd máskor, „Halál után kicsit, mondjuk ötszázöt évvel”, hogy Kormos Pistát idézzem. Arról viszont még kevesebbet beszéltél eddig, hogy a nem magyarok közül kik a legfontosabbak neked. 235