Keresztesi József: Hamis opera. Kritikák 1999-2007 (Pozsony, 2007)
Hibát hibára
2. Meglátásom szerint Petri számára mégsem a József Attila-i hagyomány volt az egyetlen elrugaszkodási pont. Petri költészetének autonómiája „ugyanis (...) olyan költői magatartással, attitűddel azonos, melynek gyökerei a pálya minden periódusában a hagyományos versfelfogás közmegegyezéses területén kívül eredeztethetők. (...) Költői magatartásának mozgásiránya a folyamatos visszavonulás, a pályáé a folyamatos megújulás.” Keresztury Tibor monográfájának a költői szerep és személyiség problémáit taglaló fejezetében a hagyományos költői szerep és hagyományfelfogás korlátozásában látja e visszavonulás legfőbb jellemzőjét: „Nem a magyar lírai hagyománnyal, hanem a költészet kultikus felfogásával szakít: a költői beszédet demitizálja és racionalizálja, uralt és ellenőrzött műveletté teszi.”5 Petri költészetében a hiba fentebb bevezetett fogalma ennek a racionalizációnak lesz az alapvető eszköze. A költőre jellemző negatív alapállás éthosza, az „el nem fordult tekintet” kíméletlen reflexivitása a szabály- és normaszegés poétikájában nyer megfelelő kifejezőeszközt. A Petri-líra morális alapvetése a hagyományos értelemben vett vers szövetét sem hagyhatja érintedenül: a klasszikus formát a rontott - és e rontás által hangsúlyozottan reflexívvé váló - versbeszéd írja fölül. A hiba poétikájának alkalmazása ilyenformán nagy téttel bíró, komoly és kőkemény poétikai munka marad. „A költemények úgy tesznek, mintha roppant eszköztelenek lennének, költőietlenek, nem-metaforikus beszédre épülők, holott épp ellenkezőleg, aprólékos gonddal megépítettek” - írja Szigeti Csaba Petri szerelmi költészetét elemző tanulmányában.6 Forgách András elemzése szerint „Petri idegenkedése a metaforáktól nem csupán egy lejáratott, kiürült metafora-világgal szembeni idegenkedés, nem csupán egy korábbi költői pozíció (mondjuk a József Attila-i) inadekvátságának érzete, nemcsak az »apák« értelmezésével szembeni lázadás, hanem a metaforának mint látens »lírai magyarázó-aspektusnak« a tudatos kiiktatására tett kísérlet is.”7 A metaforika 5 Keresztury Tibor: Petri György, Kalligram, Pozsony, 1998,11.; 25.; 21. 6 Szigeti Csaba: „De dignitate amoris (Petri György »szerelmi költészetéről«)”, Jelenkor, 1992/6, 563. 7 Forgách András: „Petri György, a szemlélődő költő”, in Jelenkor, 1989/10, 930. 45