Koltai Tamás: Miért gyáva a magyar színház (Pozsony, 2010)
Szép új világ
Szép új világ Osztrovszkij: Farkasok és bárányok; Heinrich Böll - Bereményi Géza: Katharina Blum elvesztett tisztessége Nincsenek régi darabok, csak ismerős helyzetek, mondhatjuk a viccekre kifundált mondást átalakítva. Egy újszülöttnek minden klasszikus új. Ki ismeri Osztrovszkij Farkasok és bárányok című színművét? „Mintha ma írták volna.” Pedig 1875-ben. Játszogatták is - hinné valaki, hogy a hatvanas évek közepén a József Attila Színházban négy év alatt három Osztrovszkijt tűztek műsorra? -, Murzaveckaja földbirtokosnő például Gobbi Hilda szerepe volt. Súlyos klasszikus szerepek súlyos klasszikus színművekben, megannyi színészi jutalomjáték. A feudál-kapitalista Oroszország pénzéhes kizsákmányolóinak kritikai realista leleplezése úgy lötyögött a ványadt szocializmuson, mint kolduson a gazdag uraságtól levetett nadrág. Nem az aktuális darabot játszották, hanem a világirodalmi remeket. Az „örök értéket”. Többnyire elég jól. Ma az itthoni vadkapitalizmusra rezonál a színmű, ennek köszönheti a figyelmet. (Az csak Magyarországon fordul elő, hogy vannak, akik az orosz klasszikusokban valami gyanús posztkommunista izét látnak.) Csalás, okirat-hamisítás, zsarolás, klientúraállítás, vagyonszerzés kiszivárogtatott információval (merre épül vasútvonal?), a helyi közigazgatásba való beépüléssel és szerelmi intrikával - olyan az egész, mint egy szappanopera. Csak jobban van megírva. Mondjuk, meg van írva. Kockázati tényező, hogy eltűntek a darabban ábrázolt formátumok, ma minden több számmal kisebb. A nagyvadakból pitiáner élősködők lettek A farkasokból hiénák. Nem érnek meg egy Osztrovszkijt. A Farkasok és bárányok a szűkös jelenen éppúgy lötyög, mint a szemforgató közelmúlton. 371