Komoróczy Géza: Zsidók a magyar társadalomban I. Írások az együttélésről, a feszültségekről és az értékekről (1790-2012) - Hungaria Judaica 32. (Pozsony, 2015)
VII. Szabadelvűség és jogegyenlőség
50 Ignotus A 137. zsoltárhoz 1895 Ignotus (Veigelsberg Hugo) (1869-1949) költő, kritikus; Baumgarten-díjas (1948). Veigelsberg Leó-, a Pester Lloyd főszerkesztőjének fia. írói nevét (“ismeretlen”), melyet utóbb családnévként is felvett (1907), előtte Széchenyi használta Döblingből Londonba küldött cikkeiben. Szabadkőműves volt. Pályáját verseskötettel kezdte (1891), s A Hét, Kiss József lapjának munkatársa volt. A Nyugat egyik alapítója (1908) és az első másfél évtizedben főszerkesztője; Komlós Aladár így kezdi róla szóló tanulmányát: “Az egyetlen magyar-zsidó író, akit magyar írók, méghozzá a legkiválóbb magyar írók vezérüknek tekintettek” (Libanon, 1943). 1918. októberben gr. Andrássy Gyula közös külügyminiszter megbízásából Bernbe ment, hogy újságíróként (“Magyar Iroda”) segítsen javítani az ország megítélésén az elvesztett háború után, persze, sikert nem ért el, nem is jött haza, Bécsben, Berlinben, Kolozsvárt újságoknál dolgozott, majd Kassára (Csehszlovákia) költözött (1922) és a Kassai Napló munkatársa lett. A Kassai Munkás, kommunista irányítás alatt álló lap, támadta cikkeit, amelyekben hol a “müncheni mázoló”, hol a már letűnt pesti bolsevik uralom népbiztosa, Lukács György volt a célpont. 1923-ban elszegődött dramaturgnak egy bécsi színházhoz. Még évekig írt ezután is a Kassai Napló-ba, s írt a Nyugat-Ъа. is (például, 1926-ban Szenes Erzsiről és József Attila “Nincsen apám...” verséről), nem szakadt el Pesttől, de emigrációban élt, és az a szerep, amelyet korábban a Nyugat élén betöltött, Babits Mihálynak, Móricz Zsigmondnak, Fenyő Miksának jutott. 1929-ben, alapító szerkesztő társa, Osvát Ernő halála után nevét levették a Nyugat-ról, emiatt kínos vitája támadt Babitscsal, és végül a lappal is szakított. “(...) Helyzetének a zsidóságéval együtt fel kellett borulnia” - fejeződött be Komlós említett cikke. 1934-ben katholizált, de felismerte, hogy ez nem elég a megmeneküléshez, s 1939-ben emigrált az Egyesült Államokba; csak 1948-ban tért vissza Magyarországra, betegen, már szinte csak meghalni. - Az itt következő vers, mint címe is mutatja, a híres “Bábel folyóinál” zsoltárra épül (az utolsó versszak szó szerint idézi a zsoltár 5. versét); a babylóni fogságban, idegen földön élő zsidók emlékezése Cijonra itt a zsidó és a magyar identitás kettőssége, az idegen közeg gyűlölködésének (“megköveznek”) és a Nyugat iránti vágyódásnak megszólaltatása. A vers az éppen megalakult Izr. Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) Évkönyv-éhen jelent meg, az első kötetben, Ignotus az irodalom minden újító kezdeményezését támogatta, többé azonban nem adott írást az Országos Rabbiképző Intézet mellett működő társulat orgánumába. Bábel vizei mellől Cijon is Nyugat volt, Ignotusnak ez Nyugat-Európa. 540