Komoróczy Géza: Zsidók a magyar társadalomban II. Írások az együttélésről, a feszültségekről és az értékekről (1790-2012) - Hungaria Judaica 33. (Pozsony, 2015)
XII. A homályos "faj" szó
a “Shylock”, a “szellemi vérvád”, “völkisch”, “a szellem különítményese”, “sófár-kürt”, “októbrista”, “horogkeresztes hadjárat”, “narodniki” ”, “ránkburjánzó zsidó irodalom”, “fajromantika”. A »népi« tábor folyóirata, melyet Németh László, Fülep Lajos és a “nem tősgyökeres” Sárközy György szerkesztett, a Válasz volt (első száma: 1934. május), a másiké a Szép Szó (első száma: 1936. március), Fejtő Ferenc, Ignotus Pál és József Attila kezében, de a vita kiáradt más folyóiratokra, lapokra is. Nevek a polémiákban: Féja Géza, Illyés Gyula, Kardos László, Kardos Pál, Kodolányi János, Németh László, Pap Károly, Veres Péter - illetve Fejtő Ferenc, Hatvány Lajos, Ignotus Pál, József Attila, Zsolt Béla. A polarizálódás elsőrendűen nem a származás mentén alakult (mindkét oldalon volt született magyar, volt zsidó születésű is), még csak nem is a társadalomkritika osztotta meg az írókat (mindkét oldalon többen szocialisták voltak, többen írtak a szociáldemokrata Szocializmus-Ъа.): az ellentét fő oka az volt, hogy az egyik “tábor” a társadalmi problémákra népi, nemzeti, népnemzeti, faji megoldást keresett, a másik szociálist, polgárit, demokratikust, baloldalit. Komlós Aladár a »népiek«-ről: “A parasztságban egy gyökeresebb magyarságot és egy ösztönösebb műveltséget vélnek érvényesüléshez juttatni. Nemcsak azért közelednek a néphez, hogy szociális helyzetén segítsenek, hanem azért is, mert a fajilag tisztábbnak tartott parasztságra s annak kevésbé értelmi kultúrájára akarják alapítani a nemzet életét. E mozgalom félhomályában tehát együtt forr paraszt-szocializmus, egy őskultúrába való romantikus visszavágyódás és - egyelőre támadó él nélküli fajvédelem. Hívei olykor azt a benyomást keltik, mintha még nem mernének mindent kimondani, ami a szívüket nyomja; még csak felhangjaik nyugtalanítók. (...) Míg a városi író csak születik, a népi írónak ma származnia kell. Az új mozgalom ellenséges szándék nélkül is, céljai természeténél fogva szükségszerűen kirekesztő jellegű” (“A régi népiesség és az új”, Erdélyi Helikon, 8, 1935, pp. 40-46). A »népi« írók, köztük Veres Péter írásainak szociografikus elemei maradandó történeti értéket jelentenek. Maga Veres a két világháború közötti évtizedekben szegényparaszti életet élt, kubikos munkát is végzett, részt vett a szocialista paraszti mozgalmakban. 1945 után a Nemzeti Parasztpárt elnöke lett, egy időben a koalíciós kormányban hadügy- (!) miniszter, majd a Magyar írók Szövetségének elnöke; Kossuth-díjas (1950, 1952). A szociáldemokrata, »urbánus« Fejtő Ferenc, a Szép Szó szerkesztője, az első zsidótörvény után emigrált, és élete végéig Párizsban élt. Nagy elismerést aratott történeti munkái közül az egyik a magyar zsidók történetéről szól, személyes, helyenként érzelmes hangon (Magyarság, zsidóság, 2000). Fejtő Ferenc, “A »faji« szocializmusról”, Szocializmus, 27, no. 6 (1937. június), pp. 253-258; részletek Nagy Sz. Péter, szerk., A népi-urbánus-vita dokumentumai, 1932-1947 (Budapest: Rakéta Könyvkiadó, 1990), pp. 338-347; részletek: pp. 344-347 Veres Péter, “»Faji« szocializmus vagy »tiszta« szocializmus? Válasz Fejtő Ferencnek”, Szocializmus, 27, no. 7-8 (1937. július-augusztus), pp. 295-302; részletek 76