Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
11 A tündérmeséből rémálom lett
hogy keressem meg a filmgyárban Csoóri Sándort és Kosa Öcsit - akkor így hívta mindenki Kosa Ferencet, a filmrendezőt hogy az Abortusz ívnek nevezett ellenzéki petíciót írják alá. Mivel én oda, mármint a filmgyárba - mint színházrendező - bemehetek, átjuthatok a portán. Ez a hetvenes évek első fele... Hogy engedélyezzék az abortuszt ? Igen, valami aláírásos dolog volt, sose figyeltem rá igazán, ne tiltsák be az abortuszt, mert egy Fekete Gyula nevű - mint kiderült - „népi író” követelte (amin csodálkoztam, hisz ült ’56 miatt, és kijőve a börtönből, azonnal írt egy nagyon jó, sci-fi meseregényt, gyerekként imádtam, az a maga idejében jó is volt, jószívű és szálló képzeletű, biztosan a börtönben fantáziálta, ott volt szegénynek az utolsó szabad pillanata önmagában is), a magyarság fogyatkozása miatt el akarta érni, hogy újra betiltsák. Mármint az abortuszt. Vagy szigorítsák? Már elfelejtettem. Körösi Zsuzsa, aki akkor még egyetemista volt, és még nem rúgták ki emiatt az egyetemről pont, engem küldött oda. Nem is küldött, csak megkérdezte, mit gondolok, kivel tudnám ezt aláíratni ? A Csoórival meg a Kosával, talán, mondtam. Na, most mondd meg, mekkora naivitás, tudatlanság, tájékozatlanság kell ahhoz, hogy valaki azt higgye, ő, a kócos zsidó aláírattat Csoórival egy Pór-féle ívet... Kosa, aki talán КВ-tag is volt, mindenesetre fiatal korától pártfunkciót viselt, és Csoóri, aki már akkor is a Csoóri volt, és a filmgyári dramaturgiai tanács, vagyis a kádárista filmcenzúra látható egyházának egyik tótumfaktuma, két ilyen fazon beszáll az én nímand kapacitálásomra egy liberális és tiltott akcióba?! Hát mit hittem én? Azt hittem, aki tehetséges, az antikádárista, és nem nacionalista. Ha József Attilával példálózik úton-útfelen, akkor József Attila módjára hazafi. Kosára felnéztem a Tízezer nap miatt. Évek múltán fogtam föl, hogy abban a filmben Sára Sándor döbbenetes erejű képi világa tetszett, az ő operatőri munkája káprázatos a filmben, a film narratíváj a viszont narodnyik kádárizmus. Azt, hogy Csoóri meg Kosa, és még sokan mások nyilvánvalóan, ab ovo rühellnek engem - nem akartam tudni. Találkozásunkat, már totál kibukva, megírtam a Kutykuruttyban is. Felolvasom: „...Csoóri, akit kamaszkoromban irigyeltem, 198