Kőrösi Zoltán: Délutáni alvás. A történet árnyéka (Pozsony, 2007)
Délutáni alvás
frissen feltört tojások belseje, a másik pádon egy szakállas férfi ült, és elmélyülten kenegette a cipőjét valami krémmel, biciklis kislány gurult végig a parkoló autók között, fehér a volt a bőre és a fehér volt a bukósisakja is, ami alól szinte kékesfeketén bugyogott elő a haja, olyan feketén, mint a cementes por, mögötte kerekesszéken gurult az apja, alig bírta követni, ezért folytonosan kiabált utána, hogy legalább a szavaival óvja, egy miniszoknyás cigánylány sietett végig a járdán, a fekete lakkcipője fölé térdig érő, piros sportzárat húzott, mint a futballisták, gyorsan ment a nap, egy nő rohant át a tér szélén, egyedül volt, mégis kiabált, nem érdekel, ordította, nem érdekel, és a kezét is felemelte ehhez, még amikor eltűnt a sarkon, akkor is hallani lehetett a kiabálást, délután volt már, eltűnt valamerre a buggyos nadrágos, edzőcipős hajléktalan is, csak az üres, fehér vödör világított odafönt a fán, és az a ház, ahol József Attila lakott egykoron, olyan sárgán csillogott, mintha minden ferde fény rajta csúszna meg, egy szürke vadgalamb lépkedett tétován a műkövön, apró ágacska fityegett a csőrében, fészket raknak valamerre alighanem. 207