Kosztolányi Dezső - Szegedy-Maszák Mihály et al. (szerk.): Esti Kornél - Kosztolányi Dezső Összes Művei (Pozsony, 2011)
Jegyzetek
Befogadástörténet Bóka László visszaemlékezése szerint József Attila nem értett egyet a Babits-nekrológ Esti Kornél-értékelésével, amelyet Bóka viszont osztott: „Teljesen egyetértettünk Babits nekrológjával, aki azt írta, hogy »Esti Kornél szavai sokszor keltettek bennem ellenmondást, olykor belső tiltakozást is, noha művészetét mindig jobban bámultam, s írásait elbűvölve kényszerültem élvezni.« Csak József Attila nem osztotta véleményünket, Babits ítéletét »értetlenségnek« nevezte, és az Esti Kornélt »nagyon fontos műnek« nevezte nem is egyszer; azt mondta róla, hogy »funkciója van«.” - Bóka László, Kosztolányi Dezső : Vázlatok egy arcképhez, Irodalomtörténet, 1961. 3. sz„ 270-271. p. Részben a Babits-kritika történetéhez tartozik az is, hogy a Nyugat ki akarta engesztelni Kosztolányit, és ugyanabban a számban, ahol Babits másodszor írt az Esti Kornélról, megjelent a lap vezető kritikusának, Schöpflin Aladárnak érzékeny és elismerő bírálata. Schöpflin is felvetette Kosztolányi impresszionizmusát, de ő (Ijjas Antal véleményével ellentétben) éppen ennek megfegyelmezéséből, illetve a kettő egymásnak feszülését kiaknázó dinamikából származtatta művészetének legfőbb erejét. Ahogy Babits, Schöpflin is az írói szereppel való szembenézést tartotta a mű legfőbb mondanivalójának, de ő az alkotói műhely belső gondjainak kíméletlen megvallását jelentős írói teljesítményként üdvözölte. Meglepő, hogy a kiváló kritikus csak ekkor ismerte fel a játékosság központi szerepét az életműben, ugyanakkor szinte ő az egyetlen, aki észrevette és hangsúlyozta a játékosság mögött meghúzódó tragikumot: Megfékezett féktelenség - ebbe a két szóba lehet összefoglalni Kosztolányi Dezső művészetét. 3 Impresszionizmusa azonnal reagál mindenre, ami akár kívülről éri, akár belülről támad benne. Szemlélet, gondolat szüntelen arra hajlik benne, hogy 33 33 Hasonlóképp hangsúlyozta az Esti Kornélban érvényesülő megfékező-megfegyelmező gesztust Turóczy-Trostler József recenziója is: „Nincs egy lépése [Kosztolányinak], amit ne uralna a legmagasabb, erkölcsileg megalapozott nyelvi felelősségérzet. Ez az érzés mély forrásból táplálkozik, és szerencsés módon nincs teljesen kimerítve, egy rendező és távolságtartó világos értelemnek van alávetve. 656