Kosztolányi Dezső - Szegedy-Maszák Mihály et al. (szerk.): Esti Kornél - Kosztolányi Dezső Összes Művei (Pozsony, 2011)
Jegyzetek
Befogadástörténet Bár ritkábban, de az is előfordul, hogy az Esti Kornél egésze kerül éles megvilágításba - mint például Horváth Iván 2005-ben publikált tanulmányában. A József Attila-centenáriumra készült írás elsősorban az Eszmélettel foglalkozik, de a vele párhuzamba állított Esti Kornél segít megérteni a mindkét művet jellemző talányos szerkezetet: „Az Eszméletben is, meg az Esti Kornélban is egy nagyon szoros ciklustípusnak, a »változatok egy témára« műfajának - a zenében roppant gyakran alkalmazott - szerkesztő elve ismerhető fel.” „Ha az Eszmélet - variációsorozat egy témára, akkor az egységesség szempontjából nem lehet egészen hibátlan.” Az Esti Kornél fejezetei is meg vannak számozva (mint az Eszmélet versszakai), és összefüggésük távolról sem egyértelmű. Például Estinek 54 az egyik fejezetben nincsen testvére, máshol viszont öccse és húga van. „Meggyőződésem - írja Horváth hogy az Esti Kornél műfaja is variációsorozat egy témára. A téma az irodalom: olyan beszédmód, amely nem ismer állításokat. Rég fölfigyeltek arra, hogy a mű valódi hőse a nyelvhasználat. Hozzá kell tenni, hogy a nyelv dául: „Az utazásban a sajáthoz mérve, egyúttal a sajátban megtapasztalt idegenség közel és távol dialektikáját nyitja meg. Az utazó megközelíti azt, ami távol van, miközben az, amihez így közel kerül, megőrzi távolságát, méghozzá úgy, hogy hirtelenjében a legközelebbi - az utazó énje és azonossága is - távolinak tűnhetik föl. Nem puszta szemlélődésről van tehát szó akkor, amikor utazásra nyílik mód, mert ez egyúttal olyan tevékeny cselekvés is, amely kiemel az okozatiság előre törő láncolatából. Egyszeri pillanatfelvétel, amely a maga képszerűségében - jellé válva mégis megismételhető, a képeskönyv lapjai újra fölüthetőek ennél vagy annál az oldalnál, az azt nézegető olvasó oda s vissza lapozgathat.” I. m., 46. p. 51 Horváth Iván, József Attila értekező prózájának hálózati kritikai kiadása és az Eszmélet, Magyar Tudomány, 2005. 11. sz. 1431-1441. p. 52 I. m„ 1432. p. Horváth Iván elsősorban Tverdota Györgyre hivatkozik, aki az Eszméletet nem versnek, hanem versciklusnak fogja fel. 53 „Az egységesség és egyértelműség szempontjából persze sokkal több nehézségbe ütközünk - teszi hozzá Horváth Iván.-. Az Eszmélet igazi rejtély. Voltak, foglalja össze Tverdota [György], akik marxista hitvallásként olvasták, voltak, utóbb, akik éppen a marxizmusban való csalódással hozták összefüggésbe a versszakok egymásutánját, mások az egzisztencializmus, ismét mások a pszichoanalízis felől nyújtottak értelmezéseket.” I. m„ 1433. p. 54 A Hatodik fejezetben kijelenti, hogy „Testvéreim nincsenek.” 55 Lásd a Második, Harmadik és Ötödik fejezetben. 838