Kukorelly Endre: Egy belga revolver avagy „mit is éltünk itt meg voltaképpen?” (Budapest, 2020)
V. Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz
nyire fontos a szabadság. Fontosabb-e a biztonságnál, lásd ehhez Petőfit a farkasokról és a kutyákról. Szabadsághiányos helyzetben éltem, a családom miatt nem mentem el. Hiba. Ha elnyomást érzékelsz, húzz el a legelső alkalommal. Vannak fokozatok, más tészta lehetett ’51 -ben; nekem a legdurvább a néphadseregben töltött kerek két év volt. Ráadásul, nem lévén előfelvétel is, kilátásom sem volt arra, hogy ha leszerelek, jobb lesz. Hónapokig nem engedtek ki a laktanyából, teljes megaláztatás, leképezte a rendszert. Leszerelve, a brutális presszióból egy kevésbé brutálisba kerülve felszabadulást éreztem. Ha tudod, hogy mi a határfeeling, tudod, mi a diktatúra. Az országhatárhoz közeledve a szervezeted dolgozni kezd, elfog a szorongás. Aki beleszületik, annak a számára a szabadság evidencia, de akit élete bizonyos részében korlátoznak, az boldog lesz, ha fölszabadul. Hátralévő életemben már mindig érezni fogom a szabadság ízét, ezt Ottliktól veszem, és tapasztalom magamon. Nem engednék belőle. A József Attila Kör vastagon állambiztonsági üggyé vált. Ebben erősen érintett voltál. Nem hiszem, hogy meg akartátok dönteni a rendszert, mégis ez mindvégig foglalkoztatta az állambiztonsági szolgálatot. Amikor másfél évtizeddel ezelőtt a Történeti Hivatal megalakult, első dolgom volt bemenni a BM József Attila utcai épületében, hogy kikérjem a rám vonatkozó iratokat - amúgy véletlenül épp Ungváry Rudolffal egyszerre -, és többszöri sürgetés után kaptam egy paksaméta feljelentést. Nem különösen érdekesek, nem derült ki belőle, hogy megdöntöttem bármit is. Összesen öten írogattak rólam, szorgalmas irodalmár kollégák, élvezettel olvastam. 19 és féléves korom óta írok naplót, összehasonlítottam, a jelentések részletesebbek, sok mindenre nem emlékeztem. Beszámolók, kalligrafikus kézírással, inkább viccesnek találtam, nem nyomtam fel az agyam rajta. Annyit azért vártam volna tőlük, „Havasi Zoltán”, vagy „Horváth”