Margócsy István: Petőfi-kísérletek. Tanulmányok Petőfi Sándor életművéről - Margócsy István válogatott munkái (Pozsony, 2011)
Kultikus ünnep és hatalom
Attila. - Akkor Gyuszi Arany - mondta Attila.”8). Vagy: a későbbiekben milyen sokszor figyelhetjük azt meg, hogy az egyik szerzőről írott cikkekben hirtelen, minden - a cikk belső összefüggéseiben esetleg ott rejlő - indok nélkül a másik szerző jelenik meg összehasonlításként, mintegy kizárólagos, s más kortársat vagy más magyar költőt nem tartalmazó referenciacsoportként. Pl. Móricz Zsigmond híres Arany-cikkében kizárólag az utolsó oldalon, a retorikus lezárásban fordul elő Petőfi neve, minden magyarázat vagy indoklás nélkül, megelégedvén a - szerinte nyilván közismert, s a köz által így ismert és értékelt másság kijelentésével: „Ott megyek el naponta a Múzeum előtt levő szobra előtt. A fényképek és adatok alapján megmintázott görnyedten ülő alak valóban rettenetes terhet hord. Sógora, aki leveleit kiadta, fájdalommal emlékszik rá, hogy ifjúkorában milyen szép és magas ember volt, s hatvanéves korára milyen végtelenül összetört aggastyán lett belőle. Arany nem bírta elviselni ezt a némaságra kárhoztatott életet. Nem bírta a hallgatás, az elhallgatás tragikumát. Vállain viselte a forradalmat, és meg inkább az utána következő kort, mely ólomsúllyal neheze-Németh Andor: József Attila és kora (1947/48). In: Uő: József Attiláról. Gondolat, Budapest, 1989. 256-257.1. S mennyire jellemző, hogy Németh még később, emlékezéseit írván is teljesen természetesnek veszi e választást, még azt is elfelejtvén, hogy pár év múlva József Attila olyan verset írt Aranyról, melyben „Atyánk” megszólítással illeti, Illyés pedig Petőfi-könyvével és Petőfi-verseivel sokkal inkább hajlott a Petőfi-alterego felé... (Leírását József Attiláról ugyanis így folytatja: „Milyen találónak tartotta e szereposztást! Miért ne lenne ő az új Petőfi, ki nemcsak külsőleg emlékeztet kiugró ádámcsutkájával, mongol pofacsontjával, törékeny alakjával kísértetiesen Petőfire, de akibe belesűrült annak fékezhetetlen vérmérséklete, futófelhő szeszélyű érzékenysége, könnyedsége, bája, pajzánsága is? ... Kettejük közül kétségtelenül ő az ellenállhatatlanabb.”) S hogy a Petőfi-analógia önmagában is milyen erősen és ellenállhatatlanul hatott és hat József Attila esetében (mind szubjektíve, mind pedig a befogadók részéről), arra nézvést vö. Tverdota György leírásait: In: Uő: A komor föltámadás titka. A József Attila-kultusz születése. Pannonica, Bp. 1998, A proletariátus Petőfije, valamint a Petőfi - Ady - József Attila c. fejezetekben 77-81., 138-144.1. 308