Márton László (szerk.): Walther von der Vogelweide összes versei (Budapest, 2017)
Dalok
a szerelembölcseleti okfejtés nagyon is célratörő hódítási kísérletnek, egyben ütős slusszpoénnak bizonyul. A vers kulcsszavai a közömbös-fontos, „unmaere”-„maere” ellentétpár. Sajnos a magyar szavak nem adják vissza németek belső feszültségét, de nemcsak ettől a két szótól jó a vers. Az értelmezők többnyire az úgynevezett lánydalok (Mädchenlieder) közé sorolják a verset. Walther azon közrendű nőkről és beteljesülő szerelemről szóló verseit nevezik így, amelyekben mégis a magas szerelem szóhasználata és költői eszköztára figyelhető meg. Walther ebben a versben letegezi, ugyanakkor az előkelő hölgynek járó „frouwe” megszólítással illeti a nőt. Szerintem csakugyan előkelő nő a vers címzettje, nem pedig közrendű, mert az asszonyőrzésre tett utalásból arra következtethetünk, hogy a fejedelmi udvar a háttér. A korabeli hallgatóságban a tegező forma kelthetett izgalmat; ezt a mai magyar olvasó legfeljebb elképzelni tudja. A vers több kéziratban is fennmaradt. A nagy heidelbergi változat a legteljesebb, viszont a würzburgi daloskönyvben van egy olyan strófa, amely egyetlen más kéziratban sem fordul elő, és számottevően gazdagítja a verset. Ezt a plusz würzburgi strófát, a vers logikájához igazodva, a második strófa végéhez illesztettem. A vers előző magyar fordítója Orbán Ottó volt. Az értelmezési nehézségekkel nem sokat bajlódva kellemesen pasztellszínű változatot hozott létre. Nála az első strófa így hangzik: „Hogy engem szeretsz-e, / nem tudom; én szeretlek híven. / Csak az bánt, hogy egyre / elnézel felettem hidegen. / Kedves, intlek arra, / nem jó az efajta / szerelem, mint a tiéd. / Nehéz a terhem, vedd a felét!” Pontosabb, nyelvileg is erősebb Balogh Károly 1930-as évekbeli átültetése: „Nem kellek már néked? / Jaj, nem tudom, nagyon szeretlek én! / Nagy búbánat éget: / Elkerülsz, ritkán nézel felém. / Óh, ne tedd ezt többet, / Mert ilyen keservet / Kár nélkül nem bír szerelmem. / Túl nagy terhem könnyítsd elviselnem!” keresztülnézel rajtam: előkelő nőtől ildomtalanságnak, sőt erkölcstelenségnek számított, ha viszonozta a férfiak pillantását. Walther itt provokál. 167