Márton László (szerk.): Walther von der Vogelweide összes versei (Budapest, 2017)
Dalok
a felügyelet gondos de ez neked ne legyen fontos nekem lesz velük foglalkozni jobb ezt próbáld előbb azt utóbb. Ha az összes nőt szemügyre veszem aki többé-kevésbé tetszik az úrnőm akkor is te vagy nekem és aki ezt mondja nem dicsekszik nőből előkelő nagy számban lelhető sőt olyan is aki jókedvre kapható ők talán a jobbak de te vagy a jó! Úrnőm engem az érdekelne hogy ébresztek-e benned némi vonzást egy szerető férfi szerelme nem sokat ér ha nem talál viszonzást nem jó a szerelem ha magányos csak akkor érték ha páros úgy páros hogy két szív összeolvad és senki más nincs aki belefolyhat. L 50,19 (első, második, negyedik és ötödik strófa) és L 176,1 (harmadik strófa) A verskezdet József Attilára emlékezteti a magyar olvasót: szinte szó szerint egybevág a „tedd könnyűvé énnekem / ezt a nehéz hűséget” gesztusával. (Talán bizony ismerte József Attila Walthernek ezt a versét? A Rejtelmeket 1937-ben írta, a Lovagköltők. Dalok a Minnesang virágkorából című, Balogh Károly által összeállított antológia 1935-ös. Ebben Tépelődés címmel megtalálható a Bin ich dir unmaere átültetése.) Ezután viszont Walther más útra kanyarodik: beavatja, látszólag a nőt, valójában az olvasót, a szerelmi hódítás egyik fortélyába, majd 166