Márton László (szerk.): Walther von der Vogelweide összes versei (Budapest, 2017)

Utószó

Lehetséges, hogy Babits Fekete országának alapötletében ott rejlik az Elégia harmadik strófája, a kívül színes, de belül fekete világ képzete. Valószínű, hogy József Attila Rejtelmek versére hatott a németül Bin ich dir unmaere, a jelen kötetben Azt nem tudom kezdetű vers. József Attila Tépelődés címmel olvashatta Balogh Károly antológiájában. Tud­juk róla: sok világirodalmat olvasott, és a világlírából számos képtöre­déket, gondolatszilánkot beépített a verseibe. Biztosra vehető, hogy Radnóti Miklósnak két versére is hatott Wal­ther, mindkét esetben a Radnóti által átültetett Elégia. Az egyik a Nem tudhatom, amely átveszi a versformával együtt a gyerekkori táj motí­vumát is, sőt még a címmé emelt verskezdet is Waltherre emlékeztet. A Radnóti-versben érezhető feszültség a pilóta számára látható „tér­kép” és a földközeli pillantás előtt kitáruló meghitt részletek között párhuzamba állítható az Elégiá ban körvonalazódó ellentéttel a derűs múltbeli és a sivár jelenkori vidék között. A középkori költeményben traumatikusnak érződik a haláltudatot hordozó feleszmélés, a mo­dern költeményben szintén traumatikus és haláltudattal teli az üldöz­tetés tapasztalata. A másik Radnóti-vers, amelyen látszik Walther hatása, az Erőltetett menet. Ez a vers a Gérard Genette által leírt hipertextualitás egyik kü­lönös esete. A versforma ezúttal is az Elégiára jellemző nibelungizált alexandrinus, viszont a vers ötlete, amelyből kifejlődött a halálmenet megrendítő tanúságtétele, egy későbbi, középkor végi költő, Sebastian Brant A Bolondok Hajója című munkájából való. Ennek 61. fejezetéből, amely a tánc bolondjairól szól, Radnóti lefordított egy rövid részletet. Nem fordította le a fejezet elejét, ahol az áll, hogy bolond, aki vonszolja fáradt lábát a porban, és mégis táncol tovább, de valószínűleg emlékezett rá, és a középkori bolondszatírát egy modern háborús bűncselekmény áldozataként értelmezte újra. Tette ezt a Walthertől átvett (amúgy Wal­therre nem jellemző) hosszú, hömpölygő, melankolikus verssorokban. Éppen csak fölvetem a kérdést, nem próbálok választ adni rá: va­jon a többi Walthert fordító (vagy nem fordító) modern magyar költő életművében nem lehetne-e szövegszerűen kimutatni Walther hatását? Hogy csak egy példát mondjak: Szabó Lőrinc olyan érett költeménye-395

Next