Mihályi Gábor: Két apa között. A magyar baloldal tragédiája (1899-1990) (Pozsony, 2012)
III. Horváth Zoltán élete - mielőtt apám lett
HORVÁTH ZOLTÁN ÉLETE -MIELŐTT APÁM LETT III. Távozás Kassáról Az elemi iskolai évek Kassán különösebb események nélkül teltek el. Anyám úgy döntött, hogy valóra váltja az apámmal szövögetett régi álmot, és felköltözik velem Pestre. Feltételezem, arra is gondolhatott, hogy befejezi az özvegyi életet, leteszi a nem viselt özvegyi fátyolt. Pesten könnyebben talál magához illő férjet. Engem egy pesti, német tannyelvű gimnáziumba fog járatni, hogy érettségi után apám nyomdokain haladva én is elvégezzem a prágai német egyetemet. Időközben, 88 éves korában, 1930-ban az öreg Schwarz is a túlvilágra távozott. Személyéhez nem fűztek érzelmek. A temetésre ki sem vittek, úgy vélték, az ilyesmi nem gyereknek való. A családi legenda szerint a kassai temetőben összegyűlt az egész család, a rabbi megtartotta az elvárt méltatást, csak éppen a gyászoló gyerekek felsorolásából kimaradt az egyetlen lány, Tóni néni. Aki ezt a feledékenységet nem tűrhette, és némi derültséget keltve, sztentori hangon közbekiabált: „Hát én kutya vagyok?" Mire a rabbi persze helyesbített. Jelenlétem hiánya ellenére örökségben megkaptam az egész Bercsényi utcai házat. Úgy tűnt anyámnak, hogy az emeletes bérház jövedelméből megélhetünk Pesten. Az anyagi ügyekről persze nem beszéltek velem soha, úgy vélték, ezek sem tartoznak a gyerekre. Nem is érdekeltek, nekem elég volt, hogy azt érezhettem, anyagi biztonságomról gondoskodva van. Megkapom, amire szükségem van. 1933 őszén anyám Budán az Alma utcában bérelt lakást, közel a kiszemelt német tannyelvű gimnáziumhoz. József Attila otthonunk első vendégei közé tartozott, akit apám még a bécsi magyar lapok szerkesztőségeiből ismert. Egyik Déryhez írt levelében fel is merül József Attila neve, apám érdeklődik, összejött-e Attila tervezett kötete. Ki volt ez a fiatalember? - kérdeztem anyámtól, miután a vendég rövidesen elment. Ez József Attila volt - mondta anyám, de a névhez nem fűzött különösebb kommentárt. A név akkor nem jelentett nekem semmit, másnak se sokat, nem is emlékszem, miről beszéltek. Másnap vagy harmadnap elmentünk megkeresni az új iskolámat. Anyám megdöbbenve konstatálta, hogy 21-es a házszám. Babonás lévén, ez a szám rosszat jelentett számára. Nem tudom, ez a rossz ómen miért nem tűnt fel neki korábban. Hiszen ismernie kellett volna a házszámot. Meg is rémült, amikor a főépület felé haladva egy hatalmas sziklafal alatt kellett elhaladnunk. Azonnal rémeket látott: KASSAI POLGÁROK | 69