Mohácsi Árpád: Párizsi befutó. Karrier, regény (Budapest, 2021)
III. Csubakka nercbundában (2006, Gabi)
csak teljes kiőrlésű, ellenőrzött biogazdálkodásból származó lenmagos kenyérféléket fogyaszt. De azt meg kell adni, hogy ebben a laktanyával szemközt nyíló kis boltban árulták a világ legjobb ízű kiflijét, Géza szerint legalábbis, mert a szabadság volt rajta a feltét. Az egész totális hülyeség volt, drága volt, nem lakott vele jól egész napra. Géza 60 kiló volt, amikor leszerelt. Mégis talán ez és a hasonló dolgok tartották életben. A színház, amit csináltak, a könyvek, a végtelenített beszélgetések. Valahogy éppen kibírta. És mire Géza elmesélte mindezt, egyszeriben felébredt az alvajáróságból. A történetet a saját hangján fejezte be, és minden tekintetben a régi Géza volt. Talán a szemében maradt egy-két árulkodó folt, de azzal most nem törődött senki. Tapsoltak, nevettek, boldogok voltak. Jutocsa nem tudta összerakni a mozaikokat. Nem értette, miért került Géza ilyen zombiállapotba, nem értette, hogyan élt zombiként, és hogy mi váltotta ki a csodás ébredést. Viszont mindenkinél jobban örült annak, hogy ilyen szerencsésen alakultak a dolgok. A katonaság miatt különben nagy lelkifurdalása volt. Géza ugyanis el akart szökni, azt mondták Sanyikéval, hogy ők inkább disszidálnak, de nem lesznek katonák. Géza mamája viszont nagyon is kiállt a katonaság mellett, azt mondta, hogy majd embert nevelnek a fiából, és aminek meg kell lennie, az legyen is meg. Olyan ez, mint egy férfivá avatás. Géza csak röhögött. Hogy hát őt biztosan nem ez teszi férfivá. Jutocsa nagyon gyenge fizikumú és elég ijedős fiú volt, félt a katonaságtól. Nagyon félt, hogy kikezdik, vagy ilyesmi. Géza édesanyja egyszer kihívta őt a konyhába. Azt mondta neki, hogy ő el tudja intézni, hogy Jutocsa valami jó helyre kerüljön. Az alapkiképzést mindenkinek meg kell csinálnia, de utána ő lehet a rádiós. Talán. Csak annyit kér, hogy segítsen Jutocsa 88