Morsányi Bernadett: Sehány éves kisfiú (egy regény felé) és más (unalmas) történetek (Budapest, 2015)

A sehány éves kisfiú (Egy regény felé)

Nem szeretem a krumplit, a paprikás krumplival ki le­het üldözni a világból. Eszembe jut József Attila, aki szin­tén utálta. Kedvenc étele a sajtos makaróni volt. Meg­hívta vacsorára Szántó Juditot, és mikor Eta behozta az ételt, falfehéren meredt a tálra. Paprikás krumpli volt. Sze­gény kis Attila, szinte percek alatt omlott össze. Szervusz­tok, szólt nekik Eta nevetve, mint aki tudja, hogy egy csínyt követett el, és elindult hazulról a barátnőjével. Attila Judittal maradt a gőzölgő krumplipaprikás mel­lett, de egyiküknek sem volt kedve vacsorázni. Én teljesen megértem József Attilát, magyarázom Anyunak. A Fiam nagymamája ijedten néz rám, Te csak ne akard megérteni József Attilát. A sóska a kedvence, olvasom magamról, és arra gondolok, hogy nem so­kat változott az ízlésem az ételek terén. Re:/toár. Sára elküldi e-mailen a heti színházműsort. Eszembe jut, hogy jegyem van a Sóska, sült krumpli cí­mű darabra, Sára sms-ben is figyelmeztet. Hali, 4-én, péntek este sóska, sült krumpli kolibri pin­ce. Nem válaszoltam, mert nem tudtam, hogyan kell sms-t írni. Szia, holnap este hét kolibri pince, sóska sült krumpli. Ha jössz v. jöttök szólj, vannak nálam tisztelet­­jegyek, csak írd meg mennyi kell! Sára egyre türelmetlenebb lett. Hello, jöttök akkor hétfőn vagy kedden Sóskát nézni a Kolibri Pincébe? Ha igen mennyien? Fel akarom hívni Sárát, de nem veszi fel, valószínűleg adásban van. Vannak olyan reggelek, amikor az ember elfelejti a köny­­nyeket, amelyeket látott; a bánkódó arcokat, amelyek 121

Next