Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)
Vita József Attiláról
TORNYOK ÉS TÁRNÁK ciós iskolára akár állításként, akár megengedésként, de rákényszeríti a visszautasíthatatlan egységét. Valóban fontos tény, hogy a verstípusok a különböző korszakokban és témákban keveredtek56 (hasonlítsuk össze a sok közül - mondjuk - Kosztolányi vagy akár Szabó Lőrinc élesebben tagolt korszakaival), de e tekintetben is sokkal erősebb hipotézist javaslok: azért egységes, mert különböző korszakaiban és típusaiban is egy közös alapelv szerint elképzelt és jelentékeny mértékben anyagukban is azonos vagy egymásra utaló motívumok határozzák meg „az abszolútum" (így, kurziváltan) mindenkori megalkotását.57 A motívumok rendszere vagy esetleg a motívumok rendszerének a dekonstrukciója épp azért rendkívül jelentős, mert József Attila a költői szöveget tárgyi-objektális eszménynek tekintette. Hogy még egyszer még mindig ugyanerre a tervezett tanulmányra hivatkozzam: a valószínűtlenhez közelítő divinációval felfedezte azt a képzetet, illetve alkotásmódot, amely majdan a posztmodern alkotás és interpretáció emblémájául szolgál: a szabadon szabdalható „tapéta” képzetét, ahol is az alapmintához bármilyen motívumot hozzá lehet tenni, vagy bármit el lehet belőle venni - de azért fedezte fel, hogy megállapítsa: a „tapéta” nem „műalkotás”.58 56 Ezt az érvet Veres fogalmazta meg: „József Attila-kutatás", 71. 57 A fogalomra lásd József Attila: „Ihlet”, 42. - Külön utalok Janzer Frigyes szellemes tanulmányára, amelyben először részletesen kifejti, mennyire különböző karakterű a két verstípus, amelyik a kései korszak líráját meghatározza, hogy aztán lényegbeli egységüket állítsa: „József Attila vagy József Attilák” In: Kabdebó: Tanulmányok, 71-78. A motívumkutatás kardinális fontosságát az életmű megértéséhez Bóka László ismerte fel máig megvilágító erejű és megrendítő esszéjében: József Attila. Esszé és vallomás, Magvető, Budapest, 1975 [1946]. Azóta egyes részletvonatkozásokban a tanulmányok többször visszatérnek rá, de én csak egyet ismerek, amelyikben a szerző a szabad versek korszakára a motívumok jelentésváltozását, illetve rendszerét teljességében kidolgozza, hogy bennük József Attila költői világalkotását ismerje fel: Széles Klára: „...minden szervem óra”. József Attila költői motívumrendszeréről. Magvető, Budapest, 1980. 58 József Attila: „Ihlet”, 120. Wolfgang Iser vezette be, Henry James novellájának interpretációjában „a szőnyeg mintájá”-nak a képét mint a posztmodern alkotás, illetve olvasás emblémáját, Der Akt des Lesens: Theorie ästhetischer Wirkung, Fink, München, 1976. 142