Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)

Vita József Attiláról

TORNYOK ÉS TÁRNÁK ciós iskolára akár állításként, akár megengedésként, de rákényszeríti a visszautasíthatatlan egységét. Valóban fontos tény, hogy a verstípusok a különböző korszakokban és témákban keveredtek56 (hasonlítsuk össze a sok közül - mondjuk - Kosztolányi vagy akár Szabó Lőrinc élesebben tagolt korszakaival), de e tekintetben is sokkal erősebb hipotézist javas­lok: azért egységes, mert különböző korszakaiban és típusaiban is egy közös alapelv szerint elképzelt és jelentékeny mértékben anyagukban is azonos vagy egymásra utaló motívumok határozzák meg „az abszo­­lútum" (így, kurziváltan) mindenkori megalkotását.57 A motívumok rendszere vagy esetleg a motívumok rendszerének a dekonstrukciója épp azért rendkívül jelentős, mert József Attila a költői szöveget tár­­gyi-objektális eszménynek tekintette. Hogy még egyszer még mindig ugyanerre a tervezett tanulmányra hivatkozzam: a valószínűtlenhez kö­zelítő divinációval felfedezte azt a képzetet, illetve alkotásmódot, amely majdan a posztmodern alkotás és interpretáció emblémájául szolgál: a szabadon szabdalható „tapéta” képzetét, ahol is az alapmintához bár­milyen motívumot hozzá lehet tenni, vagy bármit el lehet belőle venni - de azért fedezte fel, hogy megállapítsa: a „tapéta” nem „műalkotás”.58 56 Ezt az érvet Veres fogalmazta meg: „József Attila-kutatás", 71. 57 A fogalomra lásd József Attila: „Ihlet”, 42. - Külön utalok Janzer Frigyes szellemes ta­nulmányára, amelyben először részletesen kifejti, mennyire különböző karakterű a két verstípus, amelyik a kései korszak líráját meghatározza, hogy aztán lényegbeli egységüket állítsa: „József Attila vagy József Attilák” In: Kabdebó: Tanulmányok, 71-78. A motívum­kutatás kardinális fontosságát az életmű megértéséhez Bóka László ismerte fel máig meg­világító erejű és megrendítő esszéjében: József Attila. Esszé és vallomás, Magvető, Budapest, 1975 [1946]. Azóta egyes részletvonatkozásokban a tanulmányok többször visszatérnek rá, de én csak egyet ismerek, amelyikben a szerző a szabad versek korszakára a motívumok jelentésváltozását, illetve rendszerét teljességében kidolgozza, hogy bennük József Attila költői világalkotását ismerje fel: Széles Klára: „...minden szervem óra”. József Attila költői motívumrendszeréről. Magvető, Budapest, 1980. 58 József Attila: „Ihlet”, 120. Wolfgang Iser vezette be, Henry James novellájának interp­retációjában „a szőnyeg mintájá”-nak a képét mint a posztmodern alkotás, illetve olva­sás emblémáját, Der Akt des Lesens: Theorie ästhetischer Wirkung, Fink, München, 1976. 142

Next