Pór Péter: Tornyok és tárnák. Tanulmányok a költői teremtés alakzatairól (Pozsony, 2013)
Vita József Attiláról
TORNYOK ÉS TÁRNÁK rákényszerítette a vitatársaira is. (Az előzőt persze azért fogadják el fokozott mértékben, mert más oldalról már megfogalmazódtak hasonló állítások, idéztem már, hogy Bókay például régebben is, most is „a szelf” konstituálásának tekintette a különféle poétikák sorozatát.) E mostani kötet egyik kevéssé zajos tanulmányában Fried István hosszan dokumentálja, hogy Márai már hamar és aztán mindig újra József Attila magányos nagyságát állapította meg, amikor például még a költő életében Aranyt, utóbb pedig Hölderlint, Kleistet és Rimbaud-t emlegette.64 Éppen ezért tér ki sok elemzés a szokásosnál hosszabban arra, amit egyébként vagy a költői kezdetek címszava alatt, vagy a hatások filológiájának körében szoktak tárgyalni - nézzük meg tehát először ennek a vetületnek egyes részleteit. A Nyugat, vagyis elsősorban Ady és Juhász Gyula hagyományát illetően teljesnek látszik a hallgatólagos konszenzus, nem is nagyon írnak róla. (Néha túlságosan is elfelejtik: én tulajdonképpen érdeklődéssel olvasnám, ha valaki megkísérelné A kozmosz éneke és a Költőnk és kora összehasonlító elemzését - majdnem meglep, hogy a posztmodern iskola egyik tanítványa még nem talált rá a témára.)65 Az avantgarde vonatkozásában azonban Kulcsár-Szabó Zoltán már „fundamentális különbséget” vél felfedezni, mivel eltérően Apollinairetől (jelzem: történetileg kérdéses akár a Calligrammes Apollinairejét is az avantgarde-ba utalni, amit aztán József Attila meghaladott volna), József Attila már a szólási alkalom depragmatizálására és a képi referencia kioltására törekedett.66 Ezzel a megállapítással szemben idézem József Attila egyik (szerelmes) mondatát arról, hogyan látta annak idején, mi az emberi személyiség: „Te vagy az uszony a halon, de a szigony is, amit beledöftek.”67 Olvassuk melléje például Apollinaire képét még a Szeszek korszakából: „Mind aki felmerült láttam nem én vagyok 64 Fried István: „Választott rokonságok. Márai Sándor és József Attila”, Prágai: Tanulmányok, 102,106. 65 Holott Danyi Magdolna már régebben egy kitűnő elemzésben rámutatott a korai vers-mutatvány igazi perspektíváira: „József Attila: A kozmosz éneke”, in: Szabolcsi-Erdődy: József Attila, 171-189. 66 Kulcsár-Szabó Zoltán: „Utak az avantgarde-ból. Megjegyzések a későmodern poétika dialogizálódásának előzményeihez Szabó Lőrinc és József Attila korai költészetében”, in: Kabdebó: Tanulmányok, 91-109. küL 102. 67 1928. október 3., Vágó Mártának, in: Vágó: József Attila, 151. 148