Sándor István (szerk.): Mi a magyar most? (Pozsony, 2011)

Sándor Iván: A szerkesztő előszava

kanyari pusztuláson. Cserépfalvi kiadás. Barna bársonykö­tés. Borítóján a Pegazus. Már nem lehet benne a Hazám. Nem lehet benne a Thomas Mann üdvözlése sem. A Hazám soraiban: régi történet. A Thomas Mann üdvözlésében: régi esemény. A Szép Szó címkérdése: régi kérdés. Valóban régiek? Nyolc évtizede hallgatom a vonatzakatolást. Akár egy Bach-fúga véget nem érő alapmotívuma. Benne a régi tör­ténetek, események, kérdések. A Szép Szó főszerkesztője: Fejtő Ferenc. Szerkesztők: Ig­notus Pál és József Attila. Németh Andor a szerkesztők és a szerzők egyike. Máso­dik feleségének gyermeke, akit nevelt fiának tekint, a har­mincas évek végén, nevelőapjához hasonlóan, Párizsba emigrál. A háború után hazatér: Kassai György. Fél évszáza­da újra Párizsban él: Georges Kassai. Nagy műfordító. 2010 nyarán írja: ha vállalnám a Szép Szó hajdani számá­nak emlékére egy hasonló mai kötet szerkesztését és talál­nék hozzá kiadót, akkor a megjelentetést támogatná. Hama­rosan csatlakozik hozzá hasonló felajánlással Diener Péter ötvenhatos emigráns, a Toulouse-i Egyetem nyugalmazott tanára, hajdani gimnáziumi osztálytársam. Vissza 1937 júniusa elé. Januárban a Szép Szó estje az idelátogató Thomas Mann tiszteletére a Magyar Színházban. József Attila megírja a Thomas Mann üdvözlése című ver­sét. Köszönt „a fehérek között egy európait”. A rendőrség nem engedélyezi a vers felolvasását. Eltelik egy esztendő. Thomas Mann megírja az Európa vigyázz! című kiált­ványt, miközben befejezi a Lotte Weimarbant, és dolgozik a József és testvérein. A kiáltványban írja: „A tömegek meg­szervezhetők, s kiderül, hogy még hálásak is mindenféle 8

Next