Szitás Katalin: Értelmiség és politika (Budapest, 2020)
Beszélgetések
osztály kerül hatalomra, a feudális földbirtokra épülő hatalom helyett az árutermelést a kezében tartó polgárság lesz az új uralkodó osztály, míg végül a munkásosztály kerül hatalomra. Ahogy ezt József Attila nagyon szépen, de végtelenül leegyszerűsítve elmondja:69 „Papok, katonák, polgárok után / igy lettünk végre mi hű / meghallói a törvényeknek”. Konrád és Szelényi értelmezése szerint azonban a marxizmus jegyében létrejött társadalmi berendezkedés nem erről szólt. Hiába hivatkozott a rendszer a munkásosztályra a marxizmus szellemében, a munkásosztály sosem vált uralkodóvá a szovjet típusú rendszerben. Ez a rendszer egy értelmiségi csoportnak, méghozzá az értelmiség egy nagyon szűk csoportjának a kreációja. A nyugat-európai szociáldemokráciákban volt szerepe a munkásosztálynak, Németországban és Angliában, de Oroszországban, Kelet-Európábán, ahol a marxizmusra hivatkozó társadalmi berendezkedés megvalósult, nem volt. Kizárólag az ún. forradalmi értelmiség rendezte be a világot a maga elképzelései szerint. Meg voltak róla győződve, hogy ők látják helyesen a történelmi szükségszerűséget, és ezért mindenkinek azt kell csinálni, amit ők mondanak, mert ők ismerték fel a szükségszerűséget. Ennek következtében az az értelmiség, amely létrehozta és a kezében tartotta ezt a rendszert, olyan, egészen kivételes és megkülönböztetett helyzetben volt, amilyenben talán soha. Mert még akkor is, amikor a középkori papság mint középkori értelmiség természetesen kiemelt pozíciót foglalt el a társadalomban, akkor is voltak uralkodók, lovagok, földesurak, arisztokraták, akiknek a létezése korlátozta a papi hatalmat. De ez messzire vezetne. Abban a társadalomban, amelyben én és kortársaim több mint negyven éven át éltünk, nem volt más, mint egy önmagát kitenyésztő értelmiségi közösség, amelyik megmondta a társadalom egészének, mi a helyes. Ez egészen kivételes fejleménye a létező szocializmusnak. Minden döntéshozói hatalom valamilyen módon a bürokráciának, az értelmiségnek nevezhető réteg kezében összpontosult. A kapitalista társadalomban elsősorban a tőketulajdonos kezében van a döntés, de itt nem volt tőketulajdonos. A kinevezett vezetők hozták meg a döntéseket, és ezeket a döntéseket sok esetben nem a racionalitás vezérelte, hanem az illető vélt vagy valós helye a bürokratikus hierarchiában. Ilyen értelemben nagyon sok igazság van abban, hogy létrejött egy olyan értelmiségi hatalom, amely-József Attila: A város peremén 98