Vásárhelyi Mária: Méltóság és szabadság (Pozsony, 2013)
"Föl kéne szabadulni már!"
„Föl kéne szabadulni már!”1 Ha semmi más bűn nem terhelné a rendszerváltást követő másfél évtized politikai elitjének számláját, csak a diktatúra titkosszolgálatával való együttműködés, az önmagában is bőven elegendő ok lenne arra, hogy egyszer s mindenkorra eltűnjön a süllyesztőben. Nem tévedés vagy elírás az együttműködés kifejezés, hiszen mindannak, ami ez ügyben az elmúlt tizenöt évben történt, kizárólagos haszonélvezői az államszocialista rendszer titkosszolgálatának irányítói közül azok voltak, akik sikeresen mentették át magukat a demokrácia politikai elitjének tagjai közé, valamint azok, akik velük együttműködve politikai céljaik szolgálatába állították a diktatúra titkait. Az újonnan született demokráciában a szabad Magyarország polgárai fizetik meg annak az árát, méghozzá keservesen, hogy néhány ember hatalma és közéleti befolyása mind a mai napig abból táplálkozik, hogy olyan emberek sorsával sáfárkodnak, akiket korábban esetleg ők maguk kényszerítettek az ügynökiét szörnyűségébe. És bár korántsem azonos mértékben, de mindennek egyaránt kárvallottjai a titkosszolgálatok áldozatai és a beszervezett ügynökök. Ideje szembenéznünk azzal, hogy mind a mai napig a titkosszolgálatok működtetőinek hálójában vergődünk. Közvetlenül vagy közvetve ők - és az új elitből verbuválódott szövetsé-1 József Attila: Hazám 69