Vásárhelyi Mária: Méltóság és szabadság (Pozsony, 2013)

"Föl kéne szabadulni már!"

„Föl kéne szabadulni már!”1 Ha semmi más bűn nem terhelné a rendszerváltást köve­tő másfél évtized politikai elitjének számláját, csak a diktatúra titkosszolgálatával való együttműködés, az önmagában is bő­ven elegendő ok lenne arra, hogy egyszer s mindenkorra eltűn­jön a süllyesztőben. Nem tévedés vagy elírás az együttműködés kifejezés, hiszen mindannak, ami ez ügyben az elmúlt tizenöt évben történt, kizárólagos haszonélvezői az államszocialista rendszer titkosszolgálatának irányítói közül azok voltak, akik sikeresen mentették át magukat a demokrácia politikai elitjé­nek tagjai közé, valamint azok, akik velük együttműködve po­litikai céljaik szolgálatába állították a diktatúra titkait. Az újon­nan született demokráciában a szabad Magyarország polgárai fizetik meg annak az árát, méghozzá keservesen, hogy néhány ember hatalma és közéleti befolyása mind a mai napig abból táplálkozik, hogy olyan emberek sorsával sáfárkodnak, akiket korábban esetleg ők maguk kényszerítettek az ügynökiét ször­nyűségébe. És bár korántsem azonos mértékben, de minden­nek egyaránt kárvallottjai a titkosszolgálatok áldozatai és a be­szervezett ügynökök. Ideje szembenéznünk azzal, hogy mind a mai napig a tit­kosszolgálatok működtetőinek hálójában vergődünk. Közvetle­nül vagy közvetve ők - és az új elitből verbuválódott szövetsé-1 József Attila: Hazám 69

Next