Zakariás Ildikó: Jótékony nemzet. Szolidaritás és hatalom a kisebbségi magyarok segítésében - Regio Könyvek (Budapest, 2018)
6. A segítés ideológiái és azok újratermelődése
A SEGÍTÉS IDEOLÓGIÁI ÉS AZOK ÚJRATERMELÉSE a nyugati társadalmakban a jótékonysági akciók egyik leggyakoribb célpontjává a gyerek vált. Az univerzális gyerekkategória mint az érdemesség bizonyítéka az általam vizsgált programok mindegyikében központi helyet foglal el, a „magyar gyerek” kategória pedig a nemzeti megmaradás elképzeléseire épülő három programban. Autenticitás mint érdemesség Láttuk, hogy a kisebbségi magyarokra irányuló „kultúramentés” ideológiájának központi eleme, hogy a kisebbségi magyarokat a nemzeti autenticitás hordozóiként idealizálja. Az érdemességet ehhez hasonlóan, az idealizálás gesztusával teremtik meg az autenticitásnarratívák. Az idealizálás lényege, hogy a kiemelt csoport valamilyen vágyott minőség, vágyott értékek megtestesítője lesz. E gesztusban az azonosság és a különbség párhuzamosan van jelen: az idealizáló, vágyakozó fél egyszerre hasonló és kíván még hasonlóbbá válni a vágyott félhez, hiszen osztja azokat az értékeket, amelyeket a másiknak tulajdonít; ugyanakkor vágyakozásának alapja a különbség, a vágy tárgyához képest látott saját hiányosságai. Az idealizálás egyik komponense így az önkritika, az önmagáról kialakított negatív kép. Az autenticitásnarratívák az érdemességet az idealizálás e gesztusán keresztül teremtik meg, méghozzá a modernitás, a sajátként érzékelt modernizáció kritikáján keresztül. A működés lényege, hogy a szegénység és fejledenség negatív kapcsolódó jelentései, a kielégítetlen szükségletek, a szenvedés ebben a keretben eltűnnek, helyette az autenticitás, természetesség, eredetiség romantizáló, a segített csoportot idealizáló elképzelései jelennek meg. Eközben az önkéntes „saját világa” kritika tárgyává válik, és leértékelődik: a modernizáció negatív következményei, az individualizáció, ökológiai problémák vagy a szekularizáció lesz így kiemelve, amelynek a támogatott csoport ellenpontját, antitézisét adja. Ez az autenticitásbeszéd igen hajlékony, sokféle keretezéshez, értékrendszerhez, ideológiához tud idomulni: a nagyvárosi lét elidegenedése és fogyasztás-központúsága szembeállítható a falusi közösségek működésével és a tradicionális családi értékekkel; a háztájizás kényszeréből biogazdálkodás, a mezőgazdasági fizikai munkából egészséges életmód és remek fizikai kondíció lesz; a gyerekek munkája iránti igény a felelősségre nevelés megfelelő eszközévé válik; a vallásosság pedig a spirituális tisztaság jelképévé. Amennyiben ez az autenticitás a segítés, a szegénység és fejletlenség elleni küzdelem képzeteihez és cselekvéseihez kapcsolódik, úgy paradox működéssé 155