Zalabai Zsigmond (szerk.): Verses magyar Bohémia. Magyar-cseh verses kapcsolattörténeti olvasókönyv 896-2000 (Pozsony, 2001)
Arany János: V. László
Rozgonyi: Rozgonyi Sebestyén, Mátyás későbbi lovászmestere, aki Jiskra ellen is vezetett hadjáratot; legitten: legott(an), azonnal A balladai történetbe foglalt esemény kicsúcsosodása az 1457-es esztendő; a dráma előzményei azonban korábbi évekbe nyúlnak vissza. I. Ulászló halálát (1444) követően a pesti országgyűlés abban állapodik meg, hogy elismerik királyul a gyermek V. Lászlót, akit anyja, a számunkra már jól ismert Erzsébet királyné a csecsemőkori megkoronázás után az ellopott koronával egyetemben III. Frigyes német császárhoz menekített. Frigyes azonban, akinek az udvarában V. László zsenge gyermekkorát tölti, csak 1452- ben egyezik bele abba, hogy László Magyarországra kerüljön. 1453 januárjában az országnagyok olyan döntést hoznak, hogy az alig tizenhárom éves V. Lászlót újabb koronázás nélkül elismerik ugyan királyuknak, kiskorúságára való tekintettel azonban a királyi várak, jövedelmükkel egyetemben, továbbra is Hunyadi Jánosnak, az ország főkapitányának a kezén maradnak. A politikai egyensúlyhelyzetet V. László akkor billentette föl, amikor Hunyadi János halála (1456 augusztusa) után nem az elhunyt fiát, Hunyadi Lászlót bízta meg az országos főkapitányi tisztséggel, hanem - a családi politikai hatalom folytonosságát megtörve - a Habsburg-párti, német származású birodalmi hercegre, 1445-től szlavóniai bánra, a Hunyadi-párt legnagyobb politikai ellenfelének számító, annak ellenében ún. bárói ligákat szervező Ciliéi Ulrikra - a maga gyámjára - ruházta a főkapitányi tisztséget. Hamarosan kezdetét vette a Hunyadi László kezén maradt királyi várak visszavétele. A nemzeti irányultságú Hunyadi-párt hívei joggal érezték úgy, hogy kiszorítják őket a hatalomból; 1456. november 9-én Nándorfehérvárott felkoncolták Ciliéi Ulrikot, s hatalmukba kerítették magát a királyt is. A megrémült gyermek uralkodó (még ekkor is mindössze tizenhat éves), elégtételt próbálván szolgáltatni a Hunyadi-pártnak, decemberre Hunyadi Lászlóra ruházza az országos főkapitányi címet, s ugyanakkor eskü alatt fogadja meg (innen a vers eskü motívuma-utalása!), hogy Ciliéi haláláért Lászlót semmiféle bántódás nem fogja érni. Szavát azonban - s itt már a ballada cselekményének tényleges esztendejébe, a drámai fordulatokban bővelkedő 1457-es évbe lépünk - nem tartotta be. Március 14-én elfogatja Hunyadi Lászlót; öccsét, az ekkor alig tizennégy éves (Arany szavával élve: „gyermek”) Mátyást, valamint a Hunyadi-párt több hívét (Kanizsát, Rozgonyit, akiknek a ballada szerint sikerült megszökniük). Március 16-án V. László - esküje, adott szava ellenére, és: törvényellenesen (merthogy a bakó többször sújtott le Hunyadi hajjal vastagon fedett nyakszirtjére!) - Budán lefejezteti Lászlót, a köznemesi mozgalmak nagy reménységét. Az általános felzúdulás miatt áprilisban, mintegy fél esztendőn át tartva, polgárháború tör ki az V. László-párti bárói ligák és a Hunyadi-párt hívei között (ebben, V. László oldalán halászva a za61