Zalabai Zsigmond: Verstörténés (Pozsony, 1995)
Majdani múzeum, avagy adattár
Kiáltvány átpoetizálása: lehetetlen feladat. Hát a filozófia, a tudomány átpoetizálása? Fambauer Gábor eredetisége abból fakad, hogy megkísérli - és legjobb verseiben ezt sikerül is neki valóra váltani - ezt a feladatot. Közben azonban erőtlenebb, vitatható szövegeket is produkál, nem is kis számban. Többféle okból. Az egyik ok: ha - József Attila okfejtéseire hivatkozva - a „nem-szemléleti világegész”-f (eszmerendszerét) csupán egy hasonlóképpen „nem-szemléleti” stílustárral (elvont fogalmakkal) igyekszik megragadni, ahelyett, hogy tárgyiasítaná azt egy „szemléleti világegész”-ben, más kifejezéssel élve: ha az irodalom „ikonikus” stílusát alárendeli a tudomány „operatív” stílusának, akkor versei nem mentesek a „fából vaskarika” állapotától, a „duplafenekű tükrözés"-tői a „tükrözés tükrözésé"-nek esztétikai szempontból kétes értékű megnyilvánulásaitól. A leginkább talán azok a kísérletei viselik magukon ezt a gyengeséget, amelyekben az idő mibenlétét igyekszik megragadni. A lélek időtlensége című négysorosában például ilyen színtelen-szagtalan absztrakciókkal találkozunk: „Bár akkor még nem - / Majd már lesz volt is”. Egy másik verse, Az idő pillanatnyiságának rekurzivitása csupán logikai leképzése, a „ma”, „holnap”, „tegnap" fogalmakban kimerülő illusztrációja a tudomány „rekurzivitás” fogalmának: nélkülözi az esztétikai minőségeket, pl. azt az iróniával ellenpontozott elégikumot, amely az Érzelmek iskoláját hatásos költeménnyé avatja. De ugyanez érvényes a Negatív költészet farnbaueri négy sorának vértelen fogalmiságára („idő”, „sehol”, „mindig”, „mindenhol”) is; valószínűleg azért, mert az irodalmi utalásrendszer (jóllehet fiatal költőnk itt három mottót is használ) ez esetben nem oly egyértelmű, mint a „Születésnapi költemény”-ben, amely viszont azt példázza, hogy a „már-még-majd’’-féle elvontságok is telítődhetnek gazdag jelentéstartalommal: ez esetben annak köszönhetően, hogy a szöveg József Attila ismert versére, a Születésnapom-га játszik rá, sugalmazva sorsának, lírai világának sok-sok, az értelmezésbe bevonható vonatkozását. A másik ok, amely miatt az embernek az az érzése, hogy Farnbauer Gábor olykor a visszatükröző (a tudományos, a filozófiai tudatforma) visszatükrözője, egynéhány essszéversében érhető tetten. A Még be nem fejezhető esszé vagy a Don’t drink and drive egynémely részletében veszedelmesen közel jár ahhoz a ponthoz, amikor az ábrázolásmód az allegóriába csaphat át. Valójában nem allegóriák ezek az esszék, 331