Fábri Anna - Borbíró Fanni - Szarka Eszter: A nő és hivatása. Szemelvények a magyarországi nőkérdés történetéből 1866-1895 (Budapest, 2006)
ELŐSZÓ
// ELŐSZŐ Kötetünket A nő és hivatása címmel 1999-ben közreadott szemelvénygyűjtemény folytatásaként készítettük el. Míg az az 1777 és 1865 közötti, e mostani az 1866 és 1895 közötti évek sajtóvitáiba és eszmecseréibe enged bepillantást. Akárcsak az első, e második kötet is egyszerre kíván szólni a szakmai és a nagyközönséghez, olvasmányt, egyszersmind lehetőséget kínál a nőkérdésről folytatott szerteágazó diskurzus főbb tematikus csomópontjainak, valamint a hozzájuk rendelt beszédmódoknak megismerésére. Ezért azután nem a hivatalos és egyéb testületi véleményeket tükröző alapszövegek (törvények, rendeletek, egyesületi okiratok stb.) közlését tartottuk elsődleges feladatunknak, sokkal inkább azt, hogy feltárjuk azt a - számos műfaji kategóriát felölelő - sokféle narratívát, amelyet a filozófiai, pedagógiai és más tudományos beszédmódok mellett egyéni tapasztalatok és megéléstörténetek is alakítottak. Mindennek különös jelentőséget ad, hogy a nőmozgalmak Magyarországon - bonyolult társadalmi és politikai kölcsönhatások eredményeként - éppen ezekben az évtizedekben alapozódnak meg. Nagy platformok alakulásának időszaka ez, amelyben szerzők, egyesületek és intézmények meghatározó jellemzője lesz, hogy a különféle emancipációs törekvéseket illetően pozitív vagy negatív álláspontot foglalnak-e el. A viták és eszmecserék sokszínűségét nemcsak a megszólalók változatos álláspontja (és stílusa) hozta létre, megvolt a maga szerepe ebben a nyilvánosságot adó sajtónak is: a szakmai közönséget megszólító (és megszólalását váró) folyóiratok más beszédmódo(ka)t részesítettek előnyben, mint az úgynevezett női, családi vagy irodalmi lapok. Arra törekedtünk, hogy ezt a sokszínűséget lehetőség szerint érzékeltessük, hogy bemutassuk a közvélemény élénk érdeklődését, egyszersmind megosztottságát. A korábbi évtizedekkel (csaknem évszázaddal) ellentétben e korszak nővitáit és eszmecseréit nem egyszerűen két, egymástól sarkosan különböző álláspont összeütközése mozgatja. Nem pusztán elméleti kérdésekről van már szó, hanem a gyakorlat elkerülhetetlen, nemegyszer sürgető átalakításáról, sőt eddig nem létező intézmények, hatáskörök és jogok megteremtéséről is, s ez az új helyzet (legalábbis részleges) együttműködést, nem pedig szembenállást követel. Másfelől nézve pedig úgy tűnik, ez az utolsó olyan szakasza a magyar nőmozgalmaknak, amelyben az egyéni vélekedéseket még nem fedik el teljesen az ideológiai megfontolások. A huszadik század eleji nőemancipációs irodalom már élesen megoszlik a szerzők szociáldemokrata, liberális vagy konzervatív beállítottsága szerint. Szöveggyűjte-5