Illyés Gyula - Domokos Mátyás (szerk.): Az író hűsége - Magyar Néző (Budapest, 2002)
Hírünk a világban - Széttekintve a Kalimegdánról
Azaz valamikor ez volt tán az egyik legnagyobb hadászati erő. A víz, a bástyák körül. S ha ezen is áttört az ellenség? Akik itt együtt vagyunk, összetesszük tudásunkat - iskolai tudásunk emlékeit - arról a korról: a közös küzdelmek nagy eseményeiről. Konstantinápoly 1453-ban esett el. Ez akkor még inkább esak szégyene és gyalázata volt a kereszténységnek - a segítség elmaradása miatt; a nagy baj akkor kezdődött, amikor az ott dolguk végzett török hadak északra szabadultak. Három év múlva Szerbia fővárosa, Szmederevo is elesik. Ez Belgrádhoz egy jó lónyargalás, keletre. Nándorfehérvárét a török 1456-ban veszi ostrom alá. Számára igen kedvező körülmények közt. A várban alig van erre nevelt kardforgató, vagyis főúr és nemes. A pánikban ezek Szegedig futottak. Hunyadi parasztokat trombitált a várba. Megragadt fejemben a krónikás szava. De a többiek is így tanulták: „Nem volt ott egy úr, egy nemes. Csak a falusi és városi aljnép.” Kapisztrán tüzelte őket, latinul, olaszul. Követték, bár nem értették! Egymást sem értették. Zömük magyar volt, de a többi horvát, szerb, román és bolgár. Eltakarodott a török. S fölragyogott az ábránd: visszavenni - immár - Konstantinápolyi. Annak a győzelemnek az emlékére szólnak azóta is delente a harangok a kereszténységben. Ha az a harangszó nem lett volna egyben csendítés, a nagy János, a dieső Jankó leikéért! Még abban az évben! Nines tanulságosabb, mint ha szomszédos nép fiai fölmondják egymásnak egykori történelmi leekéiket. Ezek az iskolai tananyagok szoktak lenni ugyanis a sovinizmus vírustelepei: ifjú elmékbe jutva, egy életen át pusztítanak. A logika számára természetes, hogy két versengő nép közt, ami itt diadal, ott szükségszerűen bukás. A fertőzet az, hogy a sovinizmus az ilyen gócokat nem vágja föl, nem tisztítja meg, sőt - gondos ápolással - szinte állandó gyulladásban tartja. Meglepő, milyen kevés, amin - Nándorfehérvár lőrésein könyökölve - itteni barátainkkal külön-külön hazai leckéink befolyása 131